A makóiak mindent megtettek a színház megmentéséért, mégis lebontották

Idegenben több pontot szerzett a Makó, mint itthon
2018-01-10
,,Egy olyan emberre mutogat, aki már nincs közöttünk, és aki a településért élt–halt”
2018-01-10

Folytatjuk helytörténeti sorozatunkat, ezúttal a Hollósy Kornélia Színházat mutatjuk be.

Az 1860-as évektől városunkban nyaranta leszerződött egy-egy színtársulat, de megfelelő épület nemigen állt rendelkezésükre. 1877-ben deszkából készült színkörnek csak a színpada volt fedett. Blaha Lujza az 1885 augusztusi föllépésének körülményeit így ecsetelte: „A megyeházzal szemben bevezettek egy kertbe, annak a közepén állott az aréna. Jézus Mária! kiáltottam föl, de halkan, hát mégis csak ólban kell játszanom! Megeredt az eső. Aki nem menekült el, az esernyő alatt hallgatta az előadást.”

A megyei Színpártoló Egyesület tisztikara 1902-ben célul tűzte ki az állandó színház létesítését, amelyet a nemzet csalogányáról, Lonovics József főispán feleségéről, Hollósy Kornéliáról neveznek el. A művésznő fia, Lonovics Gyula a színház céljára tízezer koronát adományozott. Az előcsarnok fölött csonka gúla alakú tetőtorony magasodott kis nyitott, mellvéddel ellátott, karcsú kilátóval. A kétszintes színháztest tömegét tekintve a hatalmas manzárd tetővel ellátott nézőtérből és a fölmagosított falú színpadi részből állt, fölötte gúla alakú tetővel, amelynek négy sarkán szélkakassal ellátott karcsú fiatornyok díszlettek. A változatosan tagolt homlokzat, a zsindellyel födött tetőzet és tornyocskák sora mozgalmasságukkal, fény-árnyék hatásukkal festői hatást keltettek. Belsőépítészeti kialakítása a kor igénye szerinti volt. A falakat bordó tapétával födték; a szintén bordó színű kényelmes széksorokat egyedileg tervezték és gyártották.

Az első évadra Zilahi Gyula színigazgatóval kötöttek szerződést. A megnyitó díszelőadást 1903. augusztus 18-án tartották. A nyári színházban évi 100–150 előadást tartottak. Az évek során nem kisebb vendégművészek léptek benne föl, mint: Blaha Lujza, Dajka Margit, Kiss Manyi. Itt aratta jótékonysági előadásokon első sikereit a város legnagyobb színművésze, Páger Antal is.

Derült égből villámcsapásként hatott 1939-ben a hír, hogy az Iparügyi Minisztérium szerint a „rozoga és életveszélyes épület nem tartható fenn”. A város színházpártoló értelmisége mindent megtett az épület megmentéséért. Az erőfeszítés hiába valónak bizonyult, 1941. október 20-án megkezdődött a bontás. A festői szépségű, sok élményt nyújtó színház, amelyet a legnemesebb társadalmi összefogás hozott létre, 38 évig állt fönn.

(szöveg: www.makoanno.hu, fotók: keptar.oszk.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.