A nap témája: egy ősi ünnep a Valentin-nap

A nap képe
2018-02-14
Fideszes kampányüzemmódban a Csongrád Megyei Önkormányzat honlapja
2018-02-14

Február 14. az angolszász országokból mostanra hozzánk is eljutott Valentin, azaz Szent Bálint napja, amikor a szerelmesek kölcsönösen tudatják egymással érzéseiket. A mára rózsaszínű bazsalygássá szelídült egykori termékenységi ünnep az ókorba nyúlik vissza.

Az ókori Rómában február közepén tartották a szerelemünnepet, a Lupercaliát. Ezen a napon a római erdőisten, a farkas alakjában elképzelt, féktelen és kifogyhatatlan szerelmi erővel felruházott Faunus asszonyát, Luperca istennőt dicsőítették.

Róma fiataljai számára ezen a napon mindent szabadott. Az akkori szokás szerint csupán a látszat kedvéért rejtették el szemérmüket egy rongydarab alá (a bátrabbja még így sem) és véletlenszerű névkihúzás során találtak maguknak párt. A Lupercalia alatt az is szokás volt, hogy a fiatal lányok körbe futották a Palatinus dombot, a város papjai pedig egy kecskebőrből készült szíjjal, a februával legyintették meg őket. Innét ered a február hónap neve.

A legenda szerint az i.sz. 270-ben tartott Lupercalia ünnepen végezték ki Valentint, az üldözött, keresztény püspököt. A történet többféle változatban is kering a köztudatban.

Egyes vélemények szerint Valentint azért ítélték halálra, mert segített üldözött keresztény társainak, sőt egyiket-másikat ki is mentette a börtönből, míg más források szerint Valentin titokban párokat adott össze keresztény szokások szerint. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartotta, hogy ezek a házasságok jó csillagzat alatt születtek. A nősülők között katonák is akadtak, akiknek II. Claudius parancsa értelmében tilos volt házasságot kötniük, mondván: a nőtlen katona lojálisabb a nősnél.

A fáma szerint a kivégzés előtt Valentint börtönben őrizték. A börtönőr vak lányát Valentin imádsággal meggyógyította (más verzió szerint a lány éplátású volt.) A vakságból felgyógyult lány szerelembe esett Valentinnel, aki útban a vesztőhely felé odakiáltotta a lánynak, hogy a ,,a Te Valentinod”.

Másik változat szerint a kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött egy levélke formájában a lánynak az előbbi mondattal. Míg a harmadik variáció szerint nem létezett semmilyen lány. A kivégzésre tartó úton azt kiáltotta a tömegnek, hogy “Ne felejtsétek Valentint!”, és hogy “Szeretlek benneteket!”

Hogy melyik változat történhetett meg a valóságban, ma már kideríthetetlen. Egy biztos: a szeretet motívuma mindhárom esetben meghatározó erővel van jelen. I.sz. 496.02.14. -én I. Gelasius pápa elrendelte, hogy az emberek ezen a napon ünnepeljék meg Szent Valentin napját.

A virágok ajándékozásának elterjedése Samuel Pepys költő feleségének köszönhető, aki 1667-ben Pepys egyik szerelmes levelére virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ezután viharos gyorsasággal terjedt el a levél és a virágcsokor küldésének szokása ezen a napon.

Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században pedig már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek Valentin-nap alkalmából. Ez a szokás a mai napig él.

(szeretlekmagyarorszag.hu nyomán)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.