Egy kis matematika: kevés + nulla = ?

Még lehet csatlakozni az országos ivartalanítási alaphoz
2018-02-22
Szegeden felejtette feleségét egy román férfi
2018-02-22

Nyilván nem ismerek minden magyar embert. Nyilván nem beszélek sem milliókkal, sem százezrekkel, de még tízezrekkel sem. Sőt, reprezentatív kutatásokat sem készítek, de ahhoz talán elég emberrel cserélek gondolatot közéletről, politikáról, hogy megfogalmazódjanak bennem bizonyos kérdések.

– Tényleg Karácsony Gergely a második, ha ugyan már nem a legnépszerűbb politikus Magyarországon?

– Zuglót, a családi, baráti kört, és a talán még ennél is szűkebb merítést kínáló P-t (értsd: Párbeszéd) leszámítva vannak magyar választók, akik egy közéleti témájú beszélgetésben úgy kezdenek egy mondatot, hogy

“Számomra Karácsony Gergely a legszimpatikusabb, legfelkészültebb politikus, mert abszolút osztom azt az álláspontját, hogy…”

Hogy… Hogy mit? Na, ez az.

Hangsúlyozom, a személyeskedésnek még a látszatát is kerülni szeretném. Nem azt mondom, hogy Karácsony ne lenne okos, ne lenne derék ember, ne lehetne vele egy jót beszélgetni, vitatkozni.

Viszont csak mert valakit nem utálnak, úgy általában, az még nem jelenti azt, hogy akkor mindenki (vagy majdnem mindenki) szereti is.

Azt pedig egészen biztosan nem jelenti, hogy egy atomjaira hullott párt (MSZP) és egy mérhetetlen párt (P) násza lenne az igazi esély a kormányváltásra.

Ugyanis attól, hogy az összetöpörödött, illetve a megalakulása óta törpe párt közös miniszterelnök-jelöltje nagyon jelentőségteljes hanghordozással, hevesen gesztikulálva beleszuggerálja az éterbe, hogy ők a “változás szövetsége”, még nem többek, mint

a kevés és a láthatatlan szövetsége.

A kevés + nulla pedig nem sok, hanem kevés.

A kormányváltás szempontjából pedig: nulla.

(Balczó Mátyás/alfahir.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.