A Makói FC végig hitt a bennmaradásban

Népszerű a kalandpart és a lombkorona sétány
2018-06-14
A nap idézete
2018-06-15

Méhes Tiborral, a Makói Futball Club mesterével beszélgettünk arról, hogy hogyan maradt bent az NB3-ban a csapat, miben hittek és hogy mit hoz a jövő.

A gyenge ősz után miben tudott hinni a csapat, mibe kapaszkodtatok?

A munkába, hiszen egy percig sem adtuk fel. Tudtuk, hogy az őszi játékoskeret nem alkalmas arra, hogy bennmaradjunk, úgyhogy hét játékos távozott, hét érkezett.

A hét érkező önmagában elég lett volna a jobb szerepléshez, vagy más is kellett?

Elkezdtünk egy mentális munkát, párhuzamosan például az UTE U16-os csapatával. Ennek eredménye, hogy ők bajnokságot nyertek, mi pedig bent maradtunk. A hét játékos szerződtetése nem lett volna elég, nagy részben a csapat annak köszönheti ezt az eredményt, hogy ezt a mentális képzést elindítottuk. Ez egy nagyon komoly munka volt az elmúlt félévben, enélkül biztos kiestünk volna.

Egyébként nem emlékszem rá, hogy az utóbbi 30 évben Makón ennyi saját nevelésű játékos megfordult volna az első csapat keretében, vagy akár a kezdőcsapatban. Az első évünk csak a saját nevelésű játékosról szólt, a keret 50-60%-át még most is ők alkotják. Az elmúlt évtizedekhez viszonyítva inkább az volt a jellemző, hogy kész játékosokat igazolt a Makó és nem fiatalokat. Most ez a tendencia teljesen más irányba mutat: tehetséges fiatalokat igazoltunk és a saját nevelésűeket próbáltuk beépíteni, amire különösen büszke vagyok.

A szurkolók, a támogatók mekkora erőt adtak a tavasszal?

A Lángszórós Alakulat itthon és vidéken is kitett magáért. A tulajdonos abszolút pozitívan állt az ősz után is a dolgokhoz, teljes mellszélességgel kiállt a csapat mögött.

Te személy szerint mennyire fáradtál el?

Totálisan lemerültem. Olyan három évem volt ezzel a csapattal, ami nagyon tömény volt. Az első évem után tíz játékos igazolt el nyáron, nagy valószínűséggel az edző személye miatt. A következő szezonkezdetre az első edzésen tizenegy játékosom volt, azt az évet viszont nagyon jól zártuk, mert bajnokságot nyertünk és megnyertük az osztályozót is. A harmadik évben egy ilyen őszi kezdés után bennmaradni, nem akármilyen teljesítmény. Ha csak simán a tavaszi tabellát nézzük, akkor negyedikek lettünk.

Hozzáteszem, minden edzőnek olyan csapatot kívánok, mint az enyém. Például Rakonczainak és Kalásznak nyolc évig voltam utánpótlásedzője, most pedig már a harmincadik évüket tapossák. Ez egy külön boldogság az edzőknek, ha saját nevelésű játékosa, akit ő nevelt fel, azzal bajnokságot tud nyerni a felnőttek között. A jelenlegi keretben több olyan játékos is van, akinek annak idején a nevelőedzője voltam és most felnőtt szinten is edzője lehettem, nem is akármilyen eredményekkel.

A jövőről lehet-e már tudni valamit?

Én különösebbet még nem tudok, folynak az egyeztetések különböző szinteken. A tulajdonos lesz az illetékes a jövővel kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.