Mint arról hírt adtunk, az ún. gyógyászati segédeszközös csalás nyomozásában a makói kórház több munkatársa is érintett. Egyikük felvette a kapcsolatot oldalunkkal és a Makói Csípősnek elmondta: fel van háborodva és méltatlannak tartja az egész eljárást, a kórházvezetés magatartásától kezdve a makói önkormányzat tájékoztatásáig.
Csak gyanúsítottak vagyunk, de kirúgtak bennünket, szerdán megyünk utoljára – mondta el oldalunknak a Hódmezővásárhelyi – Makói Egészségügyi Ellátó Központ makói intézményének egyik munkatársa, aki érthető okokból nem nyilatkozott névvel. Mindenesetre elmondása szerint sokan tudják már a városban, hogy ki az érintett, de nem arról van szó, amit az önkormányzat közzétett.
Ugyanis az önkormányzati tájékoztató különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalásról és különleges adatra elkövetett személyes adattal való visszaélés és hamis magánokirat felhasználásról ír. Ez igaz lehet az országos csalássorozatban érintettekre, csak éppen forrásunk arról számolt be oldalunknak, hogy az ő „bűnük” mindössze annyi volt, hogy kapcsolatban álltak a gyógyászati segédeszközt árusító bolttal – amit nyilván a kórházhoz való közelsége miatt választottak a betegek.
A most letámadott személyek valóban segédeszközöket írtak fel az osztályon fekvőkhöz, de az OEP által engedélyezett eszközökről volt szó – vagyis minden szabályosan, a szakmai szabályok szerint, az OEP engedélyezésével történt.
A kirúgott dolgozó a Makói Csípősnek elmondta, másik városban megoldották ezt az ügyet úgy, hogy nem rúgták ki őket, pl. nem munkavállalóként, hanem vállalkozóként végzik tovább a munkájukat és biztosított maradt a betegellátás. A makói-vásárhelyi kórház vezetése azonban nem áll ki mellettük, hanem elküldte őket.
Most ők szerdáig dolgoznak Makón és a rehabilitációs osztályon így 1 orvos maradt; a sebészeten 3, a rehabilitáción 2 elbocsájtás történt. Interjúalanyunk feltette a kérdést, mi lesz az előjegyzett, műtétre váró betegekkel?
About the Author
2023. őszén, Makón a sebészeten műtöttek. Köldök és egy almányi nagyságú hasi sérvet hoztak helyre, tökéletesen. Gyakorlatilag életmentő műtétről beszélhetünk, igaz az én hibámból is. Féltem. Előtte öt !!!!! évvel észleltem a pici dudort a köldököm mellett és megijedtem. Nos, nem csak az altatástól, a műtéttől, hanem a hazai körülményektől. Megijedtem a húsevő baktériumtól, az orvoshiánytól, az orvosbáróktól, a hiányos felszerelésektől és attól, kicsik még a gyermekeim, talán kellenék még nekik is egy darabig. Aztán jött a cov és vele a vaxolás ami nélkül nem lehetett egy kórház közelébe sem menni. Én sem mentem, a helyzet viszont egyre romlott. A dudor nőtt, a kizáródás veszélye egyre nagyobb lett, dönteni kellett. Elrendeztem a dolgaimat a legjobb tudásom szerint és mivel az Isten küldött egy angyalt aki megmutatta az irányt Makóra, biztatott, bátorított, felkerestem egy méltán híres és szakmailag kikezdhetetlen sebészt a Makó-i kórházban. Felpörögtek az események a vizsgálat után és toltak be pár napra rá a műtőbe. Kedves ápolók, aranyos orvosok mindenhol azt éreztem fontos vagyok, fontos nekik is az egészségem, fontos, hogy biztonságban érezzem magam. Ezt éreztem akkor is amikor műtét után felkeltettek, ezt éreztem akkor is amikor az ápoló HÖLGY azt mondta, hatig vagyok, addig vagy pisil vagy katéter!!! és tudtam az én érdekemben szigorú. Kicsámpáztam a gatyámban, fájt, szúrt, harcoltam. Visszafelé rám nézett (a gatyámra is) az ágyam mellett állt, elmosolyodott, kivett a szekrényemből egy másik gatyát és annyit mondott, akkor megyek haza, jó pihenést. Köszönöm, most is. Másnap vizit reggel. Becsülettel elmondták mi történt, hogyan tovább, mindenkinek a kórteremben. Szántak ránk időt, kedvesen, figyelmesen. A varratszedést a sebész úr végezte, volt ideje rám, megnézte a sebet és közölte, minden rendben és MINDEN RENDBEN. Csak a munkáját végezte mindenki? igen, de ennyire emberközelien, ennyire precízen és ennyire odafigyelve ránk, a kiszolgáltatottakra. Hogy ne érezzük, azok vagyunk, úgyis tudtuk.
Azóta több barátomat műtöttek ott és a véleményünk egy cseppet sem változott.
Tényleg bűncselekményt követtek volna el? Nem tudom, hiszem, NEM. Azt írják, költségvetési csalás, elbocsájtották őket, ítélet nélkül, ártatlanság vélelme nélkül. Őket, akik életeket mentettek, akik reményt adtak, akik szolgáltak.
A politikusok, akik életeket tesznek sok esetben tönkre, költségvetési csalást követnek el, sokan már azzal, hogy nem csinálnak semmit, büntetlenek és pálcát törnek. Jönnek az ügyek, bizonyítják, de a büntetés elmarad sok esetben mert neki valahogy mások a törvények, nekik oltakozni sem kellett ahogy felelősséggel sem tartoznak az esetleges rossz döntéseik után.
Gazdag ország lehet az amelyik ezt megengedheti magának.
Szívből kívánom sokunk nevében, hulljon porba a vád és térjenek vissza mindannyian, hogy élhessünk, mindannyian, élhessünk végre.
A betegnek jó egészséget kívánok! Az orvosoknak minden tiszteletem. Az önkormányzatnak nem lett volna szabad ki adni a segédeszközt árusítoboltnak a működési engedélyt! Sajnos a közelsége miatt valószínűleg oda mentek a betegek. Jelzem hogy a bolt dolgozója a telefonálását meg zavaró vásárlót felháborító arckifejezéssel szolgálta ki. Az életbe nem teszem be a lábam az üzletbe. Sajnos megint arra megy ki a dolog hogy a Makói kórház megszünjön. A kórház orvosainak és az ápoloknak minden tiszteletem.