A napokban kiderült, hogy Mága Zoltán 500 millió forintot kért a minisztériumtól, hogy a Fidesznek kampányoljon. Hankó Balázs minisztériumi kabinetfőnöke nemes egyszerűséggel úgy továbbította a kérelmet a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) vezető főigazgatónak, hogy ezt a miniszter támogatja. Ennek kapcsán fogalmazta meg gondolatait városunk szülötte, Szentpéteri Csilla zongoraművész, zeneszerző.
Maga a minisztérium rántotta le a leplet az újabb nagy titokról, amikor az NKA-támogatás hivatalos indoklásában feketén-fehéren leírta: újabb félmilliárd forint közpénzt utaltak ki Mága Zoltán alapítványának, méghozzá szó szerint: „a nemzeti oldal választási győzelméért”.
„Tehát nem a virtuóz futamokért, a síró hegedű hangjaiért, hanem nyíltan, számlázható kampánymunkáért! Hivatalos kulturális alapból!”
– kezdte pénteki bejegyzését Szentpéteri Csilla. A világszerte ismert és elismert zongoraművész elismerte, személyesen Mága Zoltán tényleg nem kapott pénzt, helyette a gombamód szaporodó, újszülött alapítványok, az erre a célra kreált civil szervezetek, beszervezve és hálóba húzva mindenkit, aki és ami pénzért megvehető. Így működik a professzionális bűvésztrükk közpénzből: a kéz nem ott van, ahol a pénz landol – fogalmazott.
Ráadásul kiderült, hogy olyan művészek neveit is lazán beleírták a támogatási kérelembe, mint fellépők, akikkel az életben senki nem egyeztetett. Szentpéteri Csilla szerint ennek két oka lehet: az egyik, hogy „Egyedül nem megy”, a másik, hogy ha minél több és minél nagyobb nevet írnak be a papírra, annál vaskosabb költségvetést lehet benyújtani és elkérni.
Pedig a zongoraművész számításai szerint a legnagyobb volumenű koncert a legfelső plafonon is maximum 120-130 millió forintból kijön, hivatalos jegyértékesítés mellett. És aki látta azokat a horrorisztikus Aréna-jegyárakat, az pontosan tudja, hogy ott még egy vaskos, sok-sok tízmilliós (ha nem százmilliós) jegybevétel is szépen beesett a kasszába.
Mindent összevetve biztos vagyok benne, hogy a művész úrnak így is bőven van mit a tejbe aprítania, úgyhogy egyetlen percig sem aggódom azon, hogyan tovább az anyagi jövőjét illetően… Sokkal inkább az a kérdés, hogyan tovább lelkileg. Mert egy olyan karakternek, akinek a pénznél is fontosabb a külcsín, a taps, az istenítés és a vásárolt tekintély, az összes leleplezés egy monumentális, kijózanító zuhanás. A napóleoni magasságokba növesztett egó és a mélyben megbúvó, fojtogató elismerési komplexusok most egyszerre csapódtak a földhöz
– zárta gondolatait Szentpéteri Csilla.
About the Author
