1919. július 25-én délelőtt egy román álhadnagy tömeges kivégzést rendelt el a város keleti határában fekvő földeken. Az áldozatok jobbára szegény sorban élő egyszerű vásárhelyi férfiak voltak. Az önkormányzat szombat délelőtt emlékezett.
Hódmezővásárhely 1919 tavaszán került a román hadsereg megszállása alá. A román parancsnoksággal július közepén vette fel a kapcsolatot a magyar nemzetiségű Berényi László, egy korábbi katona, addig a vásárhelyi tanyák között bujdosott. Nem tudni miként, de Berényi László néhány nap múlva már a román hadsereg egyenruháját viselte és kinevezte magát Hódmezővásárhely város rendőrparancsnokának. A tisztségét leginkább fosztogatás céljára használta fel, valamint ellenszenv alapján is letartóztatott embereket.
1919. július 25. reggelén a városháza pincéjében ártatlanul bebörtönzött 47, – zömében szegény sorsú iparos és földműves – férfiakat felhozatta, és a helyi román főparancsnoktól kért géppuskás osztaggal, a város határába hajtotta. Az út során szembejövő polgárokat is belökték a sorba. Így 56 emberrel érkeztek a kivégzés helyszínére, a várostól mintegy hat kilométerre lévő Nagy Dezső-féle tanyához, ahol az áldozatokat a román katonák agyonlőtték.
A tömeggyilkosság nem maradt titokban, a román városparancsnok elhatárolódott Berényitől és elítélte a gyilkosságot. Miután összeverték és a nyilvános deresre húzták, a Népkertben agyonlőtte a kivégzőosztag.
A 101 évvel ezelőtti eseményekre emlékezett az önkormányzat szombaton. Gyutay Katalin, Lőkösné Nagy Sarolta és Fejes Péter képviselők, valamint a Vásárhely Jövőjéért Egyesület koszorút és virágot helyezett el az emlékmű talapzatán.
