December 22-én, napra pontosan 30 éve hunyt el a hódmezővásárhelyi Tóth Sándor gépkocsivezető, a romániai forradalom egyetlen magyarországi áldozata. Dr.Berényi Károly, Hódmezővásárhely alpolgármestere idézte fel az akkori eseményeket:
December 22-én, a Kossuth téren, a helyi MDF felhívására többezres tömeg gyűlt össze, hogy a Romániában a kommunista diktatúra béklyójától szabadulni akaró román néppel és a kisebbségben ott élő magyarokkal kapcsolatban kifejezzék együttérzésüket, szolidaritásukat. Ekkor megérkezett a hír, hogy Romániában győzött a forradalom… A szimpátiatüntetés adománygyűjtéssé alakult át. Számunkra, a magyarországi békés rendszerváltást megtapasztalva alig volt hihető, hogy a határainkon túl egy elnyomott, szegénységbe taszított ország népének gyakran az életét is áldoznia kellett a demokratikus átalakulásért. A román hatalom fegyverrel támadt a változást akaró tüntetőkre. A Közép-Kelet Európai szocialista táborban csak Romániában voltak halálos áldozatai a rendszerváltoztatásnak.
1989 karácsonya előtt két nappal Hódmezővásárhely főterén egy teherautónyi segélyszállítmányt állítottak össze az adakozók. Grezsa Ferenc és Kószó Péter, az MDF helyi vezetői támogatásával még akkor este elindult egy teherautó a vásárhelyiek adományaival a román határon át, Temesvár felé. A gépkocsi tulajdonosa és vezetője Tóth Sándor, kísérője pedig Ágoston Lajos volt. Őket segítette a közismert taxis, Irhás József, aki helyismeretét felajánlva a szállítmány előtt taxijával vezette őket.
Aradig jutottak. Onnan nem engedték tovább a segélyszállítmányokat Temesvár irányába, mert ott még heves harcok folytak. Közben Aradon is fegyveres konfliktus kezdődött, és egy végzetes golyótalálat érte Tóth Sándort is a hajnali órákban…
Tóth Sándorban a romániai forradalom egyetlen magyarországi áldozatát tisztelhetjük. Emlékét Arad és Hódmezővásárhely is 30 éve kegyelettel őrzi. Ma már nem csupán a mártír segélyszállító emléke köti össze a két települést. A tragédia színhelye, Arad, és Tóth Sándor családjának városa, Hódmezővásárhely között 1990-től a mai napig fennálló testvérvárosi kapcsolat létesült. Mindkét város központjában utca viseli a vértanú nevét, mely emlékezteti az utókort arra, hogy a romániai forradalom napjaiban nemcsak romániai magyarok és románok, hanem egy magyarországi, egy segítő szándékú, tisztességes hódmezővásárhelyi magyar is életét áldozta a szabadságért.
Minden évben megemlékezik a két város erről a tragikus eseményről, ami éppen ma 30 éve történt. Kérem, hogy Tóth Sándor emléke előtt, ha a Városháza és a Bethlen Gábor Református Gimnázium közötti kis utcán járunk, egy csendes főhajtással mi is tisztelegjünk!
