Kétségtelen, hogy nagy utat járt be a miniszterelnök, melynek során egy olyan férfiból, akit évekkel ezelőtt sokan a régóta szomjazott változások elhozójának reméltek, Európa szerte elrettentő példává lényegült.
1998. Amikor Orbán még ki mert állni vitára.
2006. A változás éve. Gyurcsány ízekre szedi Orbánt, aki ezt követően senkivel szemben nem vállalt már nyilvános vitát. Nem véletlenül. Bár papír még ekkor sem volt folyamatosan a kezében.
Később Vona Gábor több ízben is nagyon kellemetlen perceket okozott az egyre inkább fásultabb Orbánnak, aki már ekkor sem tudta, zavarában melyik irányban nyaldossa a száját.
Jakab Péter a napokban durván lealázta a sápadt, papírosát görcsösen szorongató, az azon lévő, előre megírt szöveget is már csak nyökögve felolvasni képes miniszterelnököt.
Orbán külsőleg és belsőleg is rettenetesen sokat változott az évek során, ahogyan a céljai is. Mára egy kizárólag a hatalma megtartásával foglalkozó, annak mindent és mindenkit alárendelő, kormányzással nem törődő, a korrupció szinonimájaként emlegetett kizsákmányoló, és ha csak a legutóbbi videóra tekintünk, nyugodtan mondhatjuk, egy szorongó, láthatóan könnyen sarokba szorítható, beteges zsarnokká lényegült, aki bizony rettentően fél.
(zsurpubi.hu)