Méltatlan módon háttérbe került Herrich Károly, – nem tudni, hol volt a szülőháza és emléktáblája sincs, – pedig korának egyik legjobb vízépítő mérnöke volt és nagy szerepet vállalt a Tisza szabályozásában is. 1818. december 4-én született Makón, ahol az árvíz-fenyegetett városban hamar megismerkedhetett a víz erejével.
Tanulmányait Pozsonyban és a pesti Mérnöki Intézetben végezte 1841-ben. Előbb mint uradalmi mérnök a Tiszántúlon dolgozott, majd 1847-től a Tisza-szabályozásnál a felső-tiszai szakasz osztálymérnöke volt. A szabadságharc után 1850-től a Tisza-szabályozási bizottmány főmérnöke, 1857-től a központi felügyelőség ideiglenes főnöke lett, 1863-ban több tervváltozatot dolgozott ki a tisza-körösi öntöző- és hajózócsatornára, 1867-ben mint min. osztálytanácsos, majd 1869-től a Tisza-szabályozás központi bizottságánál mint műszaki tanácsos vitt vezető szerepet a Tisza-szabályozásban; újjászervezte a Tiszavölgyi Társulatot (1877–78).
Bejárta egész Európát és gazdag tapasztalatait úgy a Tisza-, valamint a Duna-szabályozás terveinek megállapításánál nagy mértékben érvényesítette – e szabályozási munkálatok mentették meg a fővárost a Duna áradásától.
Az elért eredmények azonban nem voltak elegendők az 1879-i szegedi árvízkatasztrófa elhárítására. 1879-ben nyugdíjazását kérte. Tekintélyes irodalmi tevékenysége magas szakmai felkészültségről tanúskodik. Első volt hazánkban, aki a mezőgazdasági vízgazdálkodást szervezte.
Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)
