Ha a teljes vállalati szférát nézzük, és azzal is számolunk, mekkora infláció volt időközben, akkor megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évek béremelkedése csak arra volt jó, hogy visszajussunk a válság előtti szintre – írja elemzésében a G7.hu.
A gazdasági portál szerint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nem vesz figyelembe minden munkahelyet a bérek kiszámításánál, csak az 5 főnél többet foglalkoztató cégeknél teljes munkaidőre bejelentettekét. Ha a teljes vállalati szférát nézzük, akkor a nemzeti számlák adatai alapján 2008 és 2019 között harmadával nőttek a keresetek,
ha az inflációt nézzük kizárólag, akkor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a reálbérek most tartanak a válság előtti szinten.
Könnyen magyarázhatja úgy a kormány, hogy az évtized során nagyot javult a magyar életszínvonal, de azért érdemes figyelembe venni, hogy az elmúlt 10-12 évben az euróval szemben több hullámban jócskán leértékelődött a forint, illetve a gazdasági válság éveiben a bérek helyett az árak robbantak nagyot.
A G7 szerint a 2008-as válság előtt nagyjából 250 forintos euróárfolyamhoz szokhattunk hozzá, majd kisebb-nagyobb lépésekben 2014-re eljutottunk a néhány évig stabilan 310 forint körüli váltáshoz. A forint lassú leértékelődése 2018-ban folytatódott, aminek következtében az utóbbi két évben már a 320 fölötti árfolyamszinttel kell megbarátkoznunk.
A számítások szerint euróban számolva elértéktelenedtek a keresetek 2009 után, és csak 2015-ben ért újra annyi eurót a magyar átlagfizetés, mint 2008-ban.
A reálbérek pedig 2016-ban érték el a 2008-as válság előtti szintet.
2008-hoz képest 2019-re a forintban kifejezve és mindenféle, az inflációval való kiigazítás nélkül csak valamivel több, mint harmadával nőttek a keresetek, a pénzromlással is számolva pedig nagyjából most tartunk a válság előtti szinten.
