A Hódmezővásárhelyi Kossuth Kör elnöke, a Mindenki Magyarországa-Tiszta Vásárhelyért képviselőjelöltje arra hívja fel a figyelmet: a békés, nyugodt kampányidőszakban már-már elfelejtjük, hogy „ezek ugyanazok” (Bródy János után szabadon). Azaz, a fideszes képviselők néhány hónapja még teljesen mást mutattak magukból.
Dr. Berényi Károly, címzetes gyermekgyógyász főorvos erre rávilágítva megosztotta 2019. február 25-én írt nyílt levelét. Ezt ide kattintva lehet elolvasni, a legérdekesebb részeket pedig kiemeltük:
,,20 éve, egyszer már átélt egy, a mostanihoz hasonló mélypontot Vásárhely közélete. A nyakas, protestáns város polgársága akkor felfüggesztette posztjából az autokrata, megosztó városvezetőt „csupán” elfogadhatatlan vezetési stílusa, munkatársai megalázása, és bár törvényes, de morálisan elfogadhatatlan gazdasági ügyletei miatt. A közgyűlések alpári hangneméért már akkor is nagyon sokan felemelték a szavukat.”
,,utóda, a fiatal és tehetséges tanítvány, nemhogy tanult volna elődje hibáiból, hanem még magasabb szintre fejlesztette a megosztást, a megfélemlítést és a diktatórikus vezetési stílust. […] Az általa lenézett, tehetségtelennek és szolgalelkűnek tartott vásárhelyi polgárok azt mondták, hogy nem kérnek a felkínált báb-polgármesterjelöltből. A demokrácia szabályai szerint véleményt mondtak a 2018-as időközi polgármester választáson és esélyt adtak egy jól képzett, hiteles és tisztességes vásárhelyi embernek, hogy állítsa vissza a társadalmi békét Hódmezővásárhelyen, szabjon határt a korrupciónak és a megfélemlítéseknek, honosítson meg egy európai gondolkodást és morált a helyi közéletben.
És ekkor elkezdődött Vásárhely közbeszédjének eddigi talán legsötétebb, legalpáribb időszaka. Soha nem gondoltam volna, hogy ismét szégyenkeznem kell a helyi közélet hangneme, stílusa miatt. Pedig azt hittük jól ismerjük fideszes barátainkat, hisz vannak köztük volt iskolatársaink, kollégáink, szomszédjaink. Ismerjük a szüleiket, a gyerekeik a mieinkkel együtt jártak óvodába, iskolába. Mindahányuk vásárhelyi polgártársunk, akiknek többsége hosszú ideje tagja már a város önkormányzatának és azt reméltük, hogy értünk dolgoznak a Városházán. De mostanra ezt a reményünket romba döntötték. Kifordultak magukból. Hogy miért? Mert nem tudnak veszíteni!”
,,A vásárhelyi példa még a NER rendszerét is megrázta. De hát ez a demokrácia, a népakarat rendszere. A sokat hivatkozott polgári értékrend, de a fair play szabályai szerint is, ilyenkor a vesztes gratulál a tisztességes verseny győztesének és hátralép. Elfogadja a többségi döntést és nem bosszút forral, hanem segíti a győztest abban a munkában, amire ő is felesküdött: a vásárhelyi nép szolgálatát tekinti továbbra is legfontosabb feladatának. […] Nálunk, Hódmezővásárhelyen azonban nem ilyen a demokrácia. Pillanatnyi zavarodottság után beindult egy undorító lejárató kampány és egy értelmetlen oppozíció a vesztes oldal részéről.”
,,A végtelenül megsértődött fideszes képviselők és támogatóik nem tudnak napirendre térni afelett, hogy mostantól a városban nem nekik áll a zászló. […] Csak hát számunkra, egyszerű városi polgárok számára megmagyarázhatatlan, hogy milyen veszteség érhette őket? Talán csak nem megélhetési politikusok? Nem gondolnám, hisz van családi hátországuk, jól jövedelmező vállalkozásuk, biztos megélhetést jelentő munkájuk, vagy ha még sincs, ők is tudhatják, hogy a Fidesz senkit nem hagy az út szélén… Tehát érthetetlen a küzdelmük. És közben nem veszik észre, hogy minden megszólalásukkal maguk alatt vágják a fát.”
,,Nem kell minket gyengeelméjűnek nézni! Van a vásárhelyi embereknek annyi ítélőképessége, tapasztalata, hogy meg tudja különböztetni az értéket az értéktelentől, a hamisat az igaztól. Ne akarják átmosni az agyunkat.”
