Török József Makón született 1946. augusztus 30-án és 2020. január 24-én hunyt el. Temetése február 4-én, tegnap volt Makón.
Tanulmányait szülővárosában végezte; 1964-ben kitűnő eredménnyel érettségizett a makói József Attila Gimnáziumban. Politikai okokból évekig segédmunkásként dolgozott, majd felvételt nyert a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémiára, tanulmányait 1974-ben végezte itt. Ekkor írta doktori értekezését a pálos rend liturgiájának eredetéről és történetéről.
1975-ben szentelték a Székesfehérvári Egyházmegye papjává. 1975 és 1978 között káplánként szolgált Csepel-Belváros római katolikus plébániáján.
Történelmi tanulmányokat folytatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Mezey László vezetésével, majd a Magyar Tudományos Akadémia középkori kódextöredék-kutató munkacsoportjának lett tagja, közreműködött a töredékkatalógus első kötetének elkészítésében. 1976-ban teológiai doktorátust szerzett Budapesten.
1978-ban elnyerte a francia állam ösztöndíját, két évet tölthetett történelem-, valamint az egyháztudomány segédtudományai szakos hallgatóként a Sorbonne-on, az Institut Catholique és a Collége de France nevű intézményekben. Teológiai doktori disszertációját is franciául írta a Pray-kódex liturgikus részeiről.
A Sorbonne-on végzett felsőbb tanulmányok után 1980-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (akkori nevén a Hittudományi Akadémiának) címzetes rendkívüli tanára volt 1980-tól, nyilvános rendkívüli tanára 1983-tól, nyilvános rendes tanára 1986-tól. Egyetemi feladatai mellett a Központi Papnevelő Intézet rektorhelyettese volt 1986–1987-ben.
Az Ecclesia Szövetkezet elnöki tisztét 1993-tól látta el.
Török József 2000-től a Máltai Lovagrend magisztrális káplán, 2010-tól tiszteletbeli konventuális káplánja volt. Többször kísérte a Máltai Lovagrend éves zarándoklatát Lourdes-ba. 2003-ban meghatározó dolgozatot írt a rend magyarországi történetéről.
2017-ben nyugállományba vonult. Kisegítő lelkészként működött Makkosmárián, illetve Alsó-Krisztinavárosban.
Munkásságát 1991-ben címzetes préposti méltósággal, 1998-ban pápai prelátusi címmel ismerték el.
