1956 októberében a magyarok világos döntést hoztak, ahogy 2024-ben is elvárják tőlünk, a válságok korában. Mégpedig, hogy szabadságunkat, függetlenségünket, szuverenitásunkat nem adjuk – fogalmazott október 23-án Farkas Éva Erzsébet, Makó polgármestere az 1956-os forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó megemlékezésen.
A kopjafáknál a polgármester azzal kezdte gondolatait, könnyű természetesnek venni a szabadságot, mikor tulajdonképpen nem korlátoz bennünket semmi és senki, de szerinte sokszor következmények nélkül játsszuk ki ezeket. 1956-ban magyarok sokasága, köztük makóiak sem szerettek volna többet, csak szabadon élni, de őket a kommunista diktatúra megakadályozta.
Farkas Éva Erzsébet feltette a kérdést: ugye nem értelmetlen a sok mártírhalál? Véleménye szerint ha egy nemzet, város nem ismeri fel az érte hozott áldozat értékét, akkor nem érdemli meg és előbb-utóbb elpusztul. Felidézte, Makón október 26. délig tüntetés, tömegmegmozdulás nem történt. A makói fiatalok, gimnazisták voltak azok, akik a leggyorsabban reagáltak a makói és szegedi eseményekre. Institóris Ildikó, gimnáziumi diák szavalatával a fiatalok és a munkásság akarata összeforrt. Hiszem, hogy aznap a szeretet szabadsága vette át a városunkat – fogalmazott a polgármester.
Nekünk magyaroknak a szabadság egyfajta életösztön. Szabadságharcos nemzet vagyunk, akinek a döntéseire sokszor az egész világ felfigyel. 1956 októberében a magyarok világos döntést hoztak, ahogy 2024-ben is elvárják tőlünk, a válságok korában. Mégpedig, hogy szabadságunkat, függetlenségünket, szuverenitásunkat nem adjuk. A háborúra a békével válaszolunk, az illegális bevándorlásra a biztonsággal, a gazdasági válságra együttműködéssel a világ minden tájával
– zárta gondolatait Farkas Éva Erzsébet. Hozzátette: ingyen, kegyelemből még nem nyert szabadságot nép ezen a földön és nem is fog.
A Makói Csípős új Facebook oldalára töltöttünk még fel fotókat: