Limarával, azaz az országszerte ismert makói gasztroblogerrel, Tóthné Libor Máriával készítettünk interjút. A Makói Csípősnek elmondta, mit szól ahhoz, hogy már több mint 100 ezren követik a Facebookon; melyik a kedvenc receptje; kértek-e tőle kenyérsütési tanácsokat a koronavírus tavaszi hulláma alatt és, hogy hogyan tölti a karácsonyt.
Nemrégiben elérte a közösségi oldalad a 100 ezer követőt. Gondoltad volna, amikor elindítottad, hogy ennyien fogják kedvelni?
Amikor sok évvel ezelőtt létrehoztam egy oldalt a pékségnek és rövid idő alatt elérte a kétezres követést, akkor úgy gondoltam, hogy hú, milyen sok, biztosan nem lesz sokkal több. Aztán amikor a könyvem jelent meg, emlékszem, olyan 50 ezer körüli volt a követők száma, most pedig túl a százezren. Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés.
Hogyan született meg maga az ötlet, hogy gasztrobloggerként tevékenykedj?
Amikor elkezdtem ezt a házi kenyérsütést, egy csoporthoz csatlakoztam a neten, az ottani tagoktól tanultam nagyon sok mindent, tőlük kaptam rengeteg inspirációt. Olyan lelkes, kedves csapat volt (sokukkal személyes barátságot ápolok azóta is), hogy a házipékesség teljesen magával ragadott. Kezdetben ott jelentek meg a receptjeim, de egy idő után egyre többen kérték, hogy hozzak létre saját oldalt, ahol könnyedén rátalálnak az én receptjeimre.
A weboldaladon rengeteg recept található. Van-e abszolút kedvenc közülük?
Az első fehér kenyér, ami a jól bevált fehérkenyerem címmel található a blogon. Az volt, és talán a mai napig is az a legnépszerűbb receptem. Nagyon sokak kedvence lett, rengeteg visszajelzést kapok róla nap mint nap. Ugyancsak nagy kedvenc a hamburgerzsemle és a tejszínes kalács is. Az utóbbi években pedig a kovásszal készülő kenyér a leglegleg számomra.
A koronavírus első, tavaszi hulláma alatt voltak időszakok, amikor pillanatok alatt elkapkodták a lisztet, az élesztőt a boltokból. Érkeztek hozzád segítségkérések, kértek tanácsot a kenyérsütéssel kapcsolatban?
Így utólag visszagondolva őrületes hetek voltak. Pillanatok alatt elkapkodták az élesztőt és a lisztet, pánikoltak az emberek, rengeteg megkeresést kaptam. Sokan kezdtek kovászolni, sokan ajándékoztak a saját kovászukból, én is többször akasztottam a kapu kilincsére kovászt a megbeszélt időpontra. Nem győztem válaszolni ugyanazokra a kérdésekre. Szinte egész nap a gép előtt ültem. Végül írtam külön bejegyzéseket az ismétlődő kérdésekre. Nagyon sok újságíró hívott, cikkek jelentek meg, kerestek rádióműsorok, még országos televízió stábjának is mutattam az udvarunkon, szigorú távolságtartással, maszkban, hogyan kell kovászt készíteni. Gyakorlatilag az egész ország kenyeret sütött.
Talán az előző kérdéshez kapcsolható, hogy már megjelent három könyved. Van érdeklődés a papír alapú, nyomtatott receptekre is?
Igen, nagyon is van. Emlékszem, amikor megjelent az első könyvem, voltak, akik azt gondolták, hogy a nyomtatott könyvek ideje lejárt, nem szabadott volna ennyi energiát belefektetni. Szerencsére nem lett igazuk, a könyvek ideje nem járt le, úgy gondolom, nem is fog. Ha jól tudom, az első könyvem a 12. kiadásnál jár.
Az idei karácsony a járvány és a korlátozások miatt más lehet, mint megszokhattuk. Összeül-e a család és van-e elképzelés az ünnepi menüre?
A karácsonyban mindig az a legszebb, hogy összeülhet a terített asztalnál a család. Ez így volt gyerekkoromban is, így telt az elmúlt években is. Most aggódunk, még nem tudjuk, hogy miként lesz. Úgy tervezem, hogy most is együtt töltjük, de ha szükséges, akkor fájó szívvel meghozzuk a szükséges döntést. Vannak idősek és betegek a családban, féltjük őket.
A karácsonyi menü szinte mindig ugyanaz. Hagyománya van. Szenteste halat eszünk, halászlét és rántott halat. Másnap szokott összejönni a család, akkor van gyöngyösből húsleves, van töltött káposzta, kacsa sült vagy csirketorta, sok-sok sütemény, többek között az elmaradhatatlan bejgli és zserbó.
