Az alakuló ülés után a kopjafáknál folytatódott az október 23-i ünnepi program. Először Farkas Éva mondott beszédet, majd a Forgatós Táncegyüttes adott műsort. Koszorút külön csak a polgármester és Juhász Tünde kormánymegbízott, a történelmi egyházak és az iskolák rakhattak le. Hogy az újraválasztott városvezetés miért törölt el egy több évtizedes gyakorlatot a koszorúzásnál, az érthetetlen.
Farkas Éva emlékeztetett: minden évben összejövünk a kopjafáknál, hogy emlékezzünk, a múltnak tisztelettel adózzunk. Nem azért mert kötelező, hanem mert a nemzeti ünnepet az emberek a szívükbe fogadták.
Úgy vélte, meghasadt az égbolt Makón 1956 októberében, mert mindenkinek mindenből elege lett. Szerinte ritka pillanat, amikor az egész ország egy emberként lépett fel egy közös ügyért. – 1956 bebizonyította, hogy egy ügyet csak széleskörű összefogással lehet sikerre vinni. Mert 1956-ban különböző társadalmi osztályokba tartozó embereket egy akarattal, egy irányba mozdultak meg. Ez olyan lecke, amiből a makóiak is tanulhatnak – fogalmazott.
Farkas Éva elmondta, hogy nagyon sok embernek kellett egész életére kiható döntést hozni. Volt akinek később a személyes életében került, másnak börtönéveket, emigrációt jelentett.
