A júliusban az Újszegedi Szabadtéri Színpadra érkező Palya Beával beszélgettak legújabb lemezének és különleges koncertjének kulisszatitkairól, az alkotói folyamat rejtelmeiről a szabadtéri szervezői.
Novemberben jelent meg Palya Bea Lélekzet című, legújabb albuma. Könnyűségében is mély zenei állomás ez az énekes-dalszerző számára, amelynek különleges dalai júliusban az Újszegedi Szabadtéri Színpadon is felcsendülnek.
Mennyiben folytatja eddigi diszkográfiájának ívét és mennyiben tartalmaz újdonságokat a lemez?
Palya Bea: Az album a Lélekzet címet kapta, nem véletlenül. Nagyobb fokú szabadság van jelen az életemben, összehasonlítva a korábbi évekkel, és az egész anyag is nagyon szabad módon született. Dzsessz-zenében érlelődött művészekkel dolgozom, akik nagyon jól improvizálnak. Amikor összejövünk a próbateremben, akkor van egy flow, amit néha még jobban is szeretek, mint a koncerten – bár természetesen koncertezni is nagyon jó velük! Ezek az alkotói pillanatok annyira örömteliek, hogy a mostani zene is ebből nőtt ki.
Nagyon büszke vagyok a saját zenei értékrendemre, ízlésemre. Ez nem jelenti azt, hogy nem változik, hogy ne hallgatnék új dolgokat, ellenben elképesztően szeretem azt a zenét, ami születik. Semmilyen kompromisszumot nem kötök, csak a szívemből jövő, a fülemnek tisztán szóló dolgokat éneklem föl, ezt is hozom ki a srácokból. De van ennek olyan vetülete is, hogy teret hagyok a zenészeimnek, hogy játsszanak. Világklasszis zenészekkel dolgozom, és ez egy olyan bizalmi, a zenei szeretésen alapuló viszonyrendszer, aminek bizony a lemezen is nyoma van, egyszerűen olyan jó, különleges dolgokat játszanak.
Valójában egy Covid-albumot terveztem következőnek, ami keserűbb hangvételű lett volna; de amikor bementünk a próbaterembe, mégis vidámak voltunk, egyszerűen tele voltunk élettel, így az egész album is elképesztően élettel teli lett.
Hogyan nyilvánul meg ez a zenei összehang a nézők számára kézzelfogható módon egy koncert alkalmával?
Palya Bea: Felveszünk egy anyagot, de aztán hagyjuk, hogy éljen, lélegezzen. Koncertkörnyezetben is ez történik. Ehhez nagyfokú biztonság és egymásra figyelés kell, és persze minden koncertnek van egy váza a dalok mentén. Emellett nagyon más, amikor jópár száz ember elé ülünk be a színpadra – mondjuk a Szegedi Szabadtérin, mint amikor egy kisebb klubban játszunk. Mindig hagyjuk, hogy hasson ránk a pillanat, szerintem ettől lesz emberi, izgalmas, és élettel teli. A Szabadon című számot például valószínűleg több ezerszer játszottam el, mióta megszületett, de még kétszer sem ugyanúgy. Célom is ez valahol, hogy mindig legyen benne meglepetés! Azt hiszem, a nézők sem azért jönnek egy koncertre, hogy ugyanazt hallják, hanem hogy a viszonyokat érezzék, azt, ami köztem és a zenészek közt van. Ebből a szempontból egy jó koncert kicsit színház is: megjeleníti az emberi kapcsolatokat, amelyek hangokban, zenében kifejeződnek – és ez izgatja fel a nézőt, ez az, ami a fülét és a szívét ott tartja.
Július 12-én kik lesznek ennek az izgalmas játéknak a szereplői?
Palya Bea: A bevett ötfős csapatom – négy zenész és én – a csillagokat is lehozza az égről – ez Szegeden is így lesz! Nagyon jól ismerjük, várjuk is már a szegedi közönség szeretetét. Zenésztársaim közül Lisztes Jenőt én csak úgy hívom, a Cimbalomkirály: nemcsak a hangszere hungarikum, ő maga is! Rendkívüli könnyedséggel és humorral játszik, minden hangjára figyelni kell, ahogyan feltölti az üres helyeket és emeli a zenét, egészen fel az égig! Aztán ott van Orbán György, a létező bőgősök egyik legjobbika. Amint meghallja az első hangot, olyan élettel teli módon pengeti meg a hangszerét még akkor is, ha véletlen nem emlékszik a szám első szerkezetére, olyan erővel játszik, és persze elképesztően fülel, pillanatról pillanatra létrehoz valami áramlást, amitől az egész koncert emelkedik.
Czirják Tamást láttam fiúból férfivé érni a saját bandáimban az elmúlt kilenc év során – egyébként a Jazzbois dobosa, alapító tagja is. Ő is spirituális és zenei világklasszis! Dongó, a fúvós Szokolay Dongó Balázs pedig harminc éve társam a zenében, imádom, bármit is csinál – és ezzel a közönség is így van!
Említette, hogy a környezet is befolyásolja a csapatot – az Újszegedi Szabadtéri Színpad, a zöldövezeti elhelyezkedésével ideális, „levegős” helyszín a Lélekzet dalainak számára. Hogyan hat ez az előadóra?
Palya Bea: Én picit más mozit nézek, mint a közönség. Ők engem néznek, de én épp a 180 fokkal szemben lévő tájat látom. A nyitott tér, a besötétedő nyári este annyira gyönyörű, egyfajta plusz tágasságot ad számomra. Nagyon sok koncertet efféle „ég-moziként” őrzök meg a lelkemben. Sokszor úgy írok szövegeket, zenét is, hogy belső képeket fordítok le. Az új dalokra ez különösen jellemző, a Kígyó is egy konkrét, filmszerű történet, vagy a Sírd el a könnyeidet, a Vadludak, a Csillagvágta – mintha mozgóképet fordítanék vissza a verbalitásra. Érdekes szinesztézia, az érzékek együtt állása, ami zenére fordítódik. Énekes-dalszerzőként ezáltal a saját érzékenységemet is vásárra viszem.
Mi a helyzet a nézőkkel?
Palya Bea: Ez az átjárás az illékony világok birodalmába a zene és a dalok által, ez az, ami a közönséget is meg fogja indítani – mindig megindítja, de a szegedi közönség különösen jól edzett: füle van a hallásra, szíve a befogadásra.
Egy jó koncerten mélyebben kezdünk el lélegezni. Ráadásul az a fajta flow, ami köztünk van a zenekarban, szerintem nagyon különleges, ritka is talán. Vágni lehet a szeretetet a színpadon. Ezt a közönség is érzi!
A Szabadtéri Játékok helyszíne személyes okokból is különösen alkalmas lehet arra, hogy ez a flow-élmény megszülessen, igaz?
Palya Bea: Nem messze, Makón születtem, így Szeged nekem a gyerekkorom is egy kicsit, rokonaim is élnek ott. Különleges kiskori élmény ez a vidék a számomra, és persze rengeteget játszottam Szegeden. Zenésztársam, Dongó is, a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes és Békés megyei származása révén – egyszóval közel állunk ehhez a földhöz, a tájhoz: az életérzéshez, ami nekem ma Szegedet jelenti!
Palya Bea legújabb szerzeményeit és kedvelt slágereit is meghallgathatják a zenerajongók, akik csatlakoznak az egyedülálló énekesnőhöz és zenekarához a felszabadító zenei utazáson július 12-én, a Szegedi Szabadtéri Játékok újszegedi színpadán.
(Fotó: Veres Anita)
