1921. augusztus 22-én hagyták el a megszálló szerb csapatok Kiszombort. Az évfordulóra vasárnap reggel emlékeztek a község első világháborús hősi emlékművénél.
Az első világháború után, a monarchia összeomlását követően a nemzetiségek bejelentették független állam iránti igényeiket. 1918. november 13-án a belgrádi fegyverszüneti egyezmény aláírásával az ország déli területei idegen megszállás alá kerültek. A szerb csapatok elfoglalták a Bánság egy részét és bevonultak Kiszomborra is. A katonaság ellátását és elszállásolását a falunak kellett megoldania. A megszálló csapat száma létszáma 1919 tavaszára 248 főre duzzadt. A diákoknak szerbül kellett tanulniuk és pótadót is ki kellett vetni, hogy tudják fedezni a csapatok ellátását. A katonák lezárták a Makó felé vezető hidat, a vasútforgalmat ellehetetlenítették.
1919. május 5-én a szerbek távoztak, helyükre a 81. francia gyalogezred érkezett. Ők saját maguk fedezték az ellátásukat és visszaállították a közlekedést Makó felé. Gyorsan távoztak, június közepén felsőbb utasításra visszatértek a szerbek, Makóra román megszállók érkeztek.
A szerbek hivatalossá tették a szerb nyelv használatát. Második megszállásuk egészen 1921 augusztusáig tartott. Október 8-án Horthy Miklós kormányzó ellátogatott a felszabadult településre és a templom előtti téren köszöntötte Kiszombor lakóit.
A párizsi béke kettéosztotta Torontál vármegyét a románok és a Szerb-Horvát-Szlovén királyság között. Legészakibb részét, ahol Kiszombor is fekszik, Magyarországnak hagyták.
Az első világháborúban 185 kiszombori halt hősi halált.
