1915. július 18-án kezdődtek meg a harcok a Doberdó-fennsíkon az Isonzó folyó menti küzdelmek részeként az első világháborúban. Ezerháromszáz makói soha nem tért vissza. (Kiemelt fotó: makói katonák a fronton/sulinet.hu)
Olaszország a háború kitörésekor Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségese volt, ám az antanthatalmak jelentős területeket ígértek nekik, akik erre felmondták az addigi szövetséget és hadat üzentek. Így a Monarchiának az olasz frontra is kellett csapatokat küldenie. Ekkor kezdődtek meg a véres csaták az Isonzónál és a Doberdó-fennsíkon.
A DMKE internátusban (Katolikus Általános Iskola) felállított első hadikórház után a Deák Ferenc utcai iskolát (az idősek gondozóháza) és a Szegedi utcai polgári lányiskolát (MÁI Bartók épület) is igénybe vették. Ekkor lehetett kérni, hogy a makói sebesülteket itt ápolják.
A Makón maradottaknak sem volt könnyű sorsa: a magyar gazdaság minden terméke, terménye a frontok ellátását szolgálta. Januárban szénhiány miatt beszüntették a színházak, mozik előadásait, korlátozták és zárolták a tej és tejtermékek, vasanyagok forgalmát. 1917-ben a hadiipar szükségletei minden fém- és fémötvözet begyűjtését megkövetelték.
A szokatlanul hideg időjárás tovább nehezítette a makóiak életét. Szén egyáltalán nem, tűzifa hellyel-közzel volt. Közvilágítás már csak minimálisan működött, az üzletek világítása szünetelt.
Az isonzói csaták tipikus, felőrlő harcok voltak. Kis területen, nagy létszámú hadseregek csaptak össze, mely csaták területnyereségre nem vezettek, ugyanakkor nagyszámú sebesült és halott maradt mindkét oldalon. Az állóháború 1917-ig tartott, amikor a Caporettói áttörés során az isonzói frontszakasz megszűnt, a Monarchia csapatai előrenyomultak Olaszországba.
Az első világégés során Magyarországról több mint hárommillió katona vonult be és 530 ezren haltak hősi halált. Makóról mintegy 8500-an kerültek ki a frontokra, s közülük 1300-an nem tértek haza.
2016 őszén felújították az első világháborús emlékművet
A Korona előtt fölavatott emlékműre 798 hősi halott nevét vésték fel, melynek felújítását Zeitler Ádám önkormányzati képviselő többször kérte – ez 2016-ban megvalósult. 40 elesett diák és tanár nevét őrzi a gimnázium előcsarnokában fölállított és 32 hős katona nevét a neológ zsinagógában leleplezett márványtábla.
Több mint 400 hős nevét a háborút követő zavaros idők, a nyilvántartások szétzilálódása miatt nem tudták megőrizni.
(A cikk 2020.07.19-én jelent meg először.)
