Makó város szülötte 1899. január 29-én látta meg a napvilágot egy iparoscsaládban. (Kiemelt fotó: Páger Antal a Pesti Színházban Brian Phelan: Váltóőrök című színművében. A darabot Kapás Dezső rendezte. MTI Fotó: Ruzsonyi Gábor.)
Csizmadia, majd hivatalszolga apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát is, Páger ezután 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe. Egész gyermekkorát végigdolgozta, hogy legyen ruhája és tandíja.
Az érettségi után a fővárosba ment. 1917-től két évet katonáskodott az első világháborúban, majd 1919-ben beiratkozott a jogi egyetemre. Tanulmányainak megkezdése előtt, nyáron még fellépett szülővárosában néhány műkedvelő előadáson, s ő lepődött meg legjobban, amikor a székesfehérvári színház táncos-komikusi szerződést ajánlott neki.
Néhány hét múlva már a Sybill Petrovját énekelte, a fehérvári társulatban töltött három év szoktatta a szereptanuláshoz, a gyors felkészüléshez, a partnerekhez, a színpadhoz és a publikumhoz. A közönség rajongott, a színházak versengtek érte: 1922-től Kecskeméten, 1924-től Pécsen, 1925-től Nagyváradon, 1926-tól négy éven át Szegeden játszott. Táncos-komikus, bonviván szerepekben lett népszerű, s jóllehet a kritika korlátozott orgánumú művészként emlegette, mindig mindent el tudott játszani.
1930-ban szerződött a fővárosba, az Andrássy úti Színházban és a Magyar Színházban töltött évad után, 1932-től öt éven át a Belvárosi Színház tagja volt. 1937-39 között a Vígszínházban már horribilisnek számító, fellépésenkénti 250 pengős gázsit kapott. A következő néhány évben inkább szerepekre szerződött, klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválót alakított, nem volt beskatulyázható.
Azok közé a színészek közé tartozott, akiknek a közönség mindent elhisz, amit játszik. Drámai jellemformáló készsége, gesztusai pótolták kissé fakó, rekedtes hangját. ,,Minden figurámat, minden maszkomat a valóságból hoztam” – árulta el szerepformálásainak ,,titkát”. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé, a Piri mindent tud című film egyik főbb szerepét játszotta, az évtized közepén már sztárnak számított a filmen is, annak megfelelő gázsit is kapott.
A második világháború előtt a művészvilágban a jobboldali nézetek képviselője volt, antiszemita művekben is szerepet vállalt és bár egyik pártba sem lépett be, színészi hírneve botlásait is felnagyította. A politikából kiábrándult Páger 1944 augusztusában elmenekült a fővárosból, késő ősszel feleségével és két lányával együtt az országból is. A háború után idehaza mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették, forgalmazásukat betiltották.
MTI Fotó: Reprodukció
A színész tizenkét évig élt emigrációban, előbb Ausztriában, 1948-tól Argentínában, ahol 1951-ben az állampolgárságot is megkapta. Az ottani magyar színjátszó társaság vezetője és színésze volt, festészettel is foglalkozott, képei kiállításokon is szerepeltek. Igazi otthonra azonban sehol sem talált, és sokszor gondolt a hazatérésre.
Végül kormányengedéllyel 1956 augusztusában érkezett meg Budapestre, felesége Argentínában maradt lányaikkal, a nagyobbik utóbb Magyarországra költözött. Páger hazatérésekor rettegett a várható megaláztatásoktól, de kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan.
A forradalom alatt ki sem mozdult a Gellért Szállóból, ahol átmenetileg lakott, nem akart belekeveredni semmibe. Nemsokára visszakapta budai villáját és filmezhetett is, 1957-ben Várkonyi Zoltán Sóbálvány című filmjében megkapta a professzor szerepét, s e film nemzetközi sikere után az akkori kultúrpolitika részéről elfogadottnak minősült.
MTI Fotó: Keleti Éva
Első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta, Major Tamás és Keleti Márton azonban szóba sem állt vele. Páger ismét a Vígszínházhoz szerződött, a Szent István körúti társulatnál halála napjáig a színpadon volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.
A hatvanas évek elejétől több filmsiker részese volt, mint Kéri építészmérnök a Fűre lépni szabadban, Tamburás a Hattyúdalban, Elnök Jóska a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta – megosztva Ugo Tognazzival – Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében. Az Utószezonban nyújtott alakításáért 1976-ban Velencében megkapta a legjobb férfi színész díját.
A szakma és a közönség által is megbecsült művészként 1986. december 14-én hunyt el. Munkásságát 1963-ban kiváló művészi címmel, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
A Páger Antal-színészdíjat 2001-ben alapította a képviselő-testület azzal a céllal, hogy méltó emléket állítson városunk nagy szülöttének, Páger Antalnak. Odaítélésének fő szempontjai az eszköztelen színjátszás és a págeri hitvallás gyakorlása. A Páger-gyűrű Páger Antal arany pecsétgyűrűjének pontos mása.
