Erdei János, EB-bronzérmes, az 1952-es olimpia 5. helyezett ökölvívója 1997. január 10-én hunyt el Óföldeákon.
A Magyar Olimpiai Bizottság honlapján az alábbi önéletrajz olvasható róla:
Erdei János Makón született 1919. november 2-án. Háromgyermekes parasztszülők családjába középső fiúként született. 1932-ben Pelle István kétszeres olimpiai bajnokunk, Makón tartott tornászbemutatójának hatására, gyerekfejjel tett egy fogadalmat:
„Én is olimpiai bajnok leszek”.
A sportpályafutása ezért a tornával indult.
1934-ben csalták el bokszolni és maradt ott örökre. 1937-ben Makó, majd 1938-ban Szeged bajnoka és Délkerület bajnoka címet nyert. Ezek után, 1939-ben figyelt fel rá a MAC és vitte fel a fővárosba. Magyar bajnoki címet először 1943-ban szerzett. Ezt követte 1944-ben a második magyar bajnoki cím, szintén harmatsúlyban és szintén a MAC színeiben. 1943 elején öklözött először a válogatott csapatban. Év végén a Spanyolország-Magyarország nemzetek közötti viadalon Madridban, a mieink közül csak ketten tudtak győzni, ő és az akkor még magyar, de 1948-ban már csehszlovák színekben olimpiai aranyat nyert Torma Gyula. 1944-ben, a háború miatt csak egyetlen egy megtartott nemzetközi válogatott viadalon, a Németország-Magyarország mérkőzésen is ő képviselte hazánkat. Berlinben és Münchenben is győzelmet aratott. Münchenben vívta élete legrövidebb nemzetközi válogatott mérkőzését, ahol az első percben kiütéssel győzött. Ebben az évben, az elmaradt olimpián, súlycsoportjában, nagy eséllyel ő képviselte volna hazánkat. A háború után hazaköltözött Makóra, ahol a szovjet hadifogságba esett bátyját helyettesítette a családi gazdaságban. Az ökölvívást kis szünet után a helyi csapatban folytatta. Makó színeit képviselve nyert 1948-ban vidéki bajnokságot és magyar bajnoki bronzérmet.
Hajtotta gyermekkori fogadalma, ezért 1949-től ismét a fővárosban öklözött. Ekkor már a Ferencvárosi Torna Club színeiben – melyhez sportpályafutása végéig hű maradt – mindjárt Budapest bajnoka címet szerzett és lett ismét válogatott. Más nemzetek versenyzőivel harmincegy mérkőzést vívott. Közben 1949, 1950, 1951-ben újabb három alkalommal nyert harmatsúlyban országos bajnokságot, melyért egyesülete később az „FTC örökös bajnoka” címet adományozta neki. Az 1951-es milánói ökölvívó Európa-bajnokságon is harmatsúlyban indult. A nyugatnémet Kurt Slojewski legyőzésével jutott az elődöntőbe, ahol a pontozóbírók a hazai Vincenzo Dall’Ossonak kedveztek. Ezért nem nyerhette meg az Eb-t, bronzérmes lett.
Az 1952-es nyári olimpiai játékokon, Helsinkiben már pehelysúlyban indult. A bolgár Georgi Malezanov ellen 2:1 arányú, és a saar-vidéki Kurt Schirra ellen 3:0 arányú pontozással győzött. Így jutott be a negyeddöntőbe, ahol a pontozók megakadályozták a továbbjutásban. A későbbi csehszlovák aranyérmestől, Ján Zacharától (akit 1949-ben nagy pontfölénnyel legyőzött) 2:1 arányú pontozással kapott ki. A mérkőzést követően azzal kapcsolatban, hogy a mérkőzést ő nyerte és a lepontozása igazságtalan volt, sok vita folyt.
A Szabad Nép 1952. augusztus 5-i számában Hegyi Gyula az OTSB elnöke is úgy nyilatkozott, hogy a pontozók helytelen döntése miatt „méltánytalanság érte”. A Népszava 1952. szeptember 3-i számában Kovács Károly állami edző szerint is „igazságtalanul pontozták le”.
Csak az olimpia után derült ki, hogy szovjet kérésre akadályozták meg a továbbjutásban, esélyt adva ezzel egy másik baráti ország ökölvívójának a bajnoki cím megszerzésében. Magyarországnak Papp Laci személyében már várható volt az olimpiai aranya. Ő a pontszerző ötödik helyen végzett. Ezért az olimpiát követő parlamenti fogadáson meglepetéssel vette tudomásul, hogy ő is megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát.
A következő ötkarikás játékokra még vállalta a felkészülést. 1953-ban azonban a Budapest bajnoka címért folyó verseny negyeddöntőjében bal szemét szemidegsérülés érte. Ezzel sportkarrierje kettétört, a válogatottba többször már nem került be. Az ökölvívást hazai versenyzők ellen folytatta, a kesztyűt végleg 1956 közepén tette le.
Az ökölvívás mellett, 1951-ben Makón elvállalta a makói járás TSB elnöki tisztségét majd a Kinizsi SE sportszervezője, szaktanácsadója volt. E néhány évtől eltekintve szakmájában köszörűsként dolgozott – később, mint kisiparos – nyugdíjazásáig.
78 éves korában Óföldeákon hunyt el 1997. január 10-én.
Kérésének megfelelően, olimpiai formaruhájában és a Himnusz elhangzása közben helyezték örök nyugalomra szülővárosában, a református ótemetőben.
2009-ben Makón a korábbi Városi Sportcsarnok felvette a nevét, ahol azóta, tiszteletére többször megrendezték az Erdei János Ökölvívó Emléktornát.
