50 évvel ezelőtt óriási próbatétel előtt állt Makó városa, valamint a többi Alsó-Tisza és Maros vidéki település. A vízgyűjtőmedencékben nagy mennyiség csapadék hullott, és arra lehetett számítani, hogy a két folyó alsóbb szakaszain az árhullám meghaladja az 1932. évi legmagasabb szintet – így emlékezett meg az 1970-es makói árvíz 50. évfordulójáról Zeitler Ádám önkormányzati képviselő, történész 2020-ban.
Május 18-án nagy mennyiségű munkaerőt és technikát csoportosítottak át Csongrád megyébe. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának Propaganda és Művelődési Osztály vezetője szerint „A lakosság hangulata aggódó, de ennek ellenére abban bíznak, hogy az árvízveszélyt el lehet hárítani… Helyenként pánikhangulat és bizonyos mérvű felvásárlás tapasztalható Makón.”
Az Árvízvédelmi Bizottság 1970. május 20. ülésén elrendelte a készenléti állapotot és a részleges kitelepítés előkészületeit Makón is. Hálával és köszönettel tartozunk azoknak, akik az 50 évvel ezelőtti védekezésben részt vettek! – fogalmazott a makói képviselő, helytörténész.
A Maros 1970. május 20-án, este 22 órakor tetőzött 624 centiméteren, miközben a várostól négy kilométerre nagy mennyiségű vízzel feltörő buzgárcsoport (fakadóvíz a töltés védett oldalán) alakult ki. A kritikus órákban teljes mozgósítást rendeltek el, a várost 56 mérnök, 92 technikus, 178 vízügyi szakdolgozó, a makói tűzoltóság, 2600 polgári személy, két-két honvédségi alakulat, szovjet katonai egység, műszaki zászlóalj, valamint egy-egy karhatalmi alakulat, 120 fős rendőri egység, polgárvédelmi egység, munkásőr- és vöröskeresztes zászlóalj védte.
A folyó tetőzése után egy nappal, május 21-én az akkor 32 000 lakosú Makó, valamint Maroslele, Földeák és Óföldeák kitelepítése mellett döntöttek, hogy elkerüljenek egy esetleges tömegkatasztrófát. Gátszakadás esetén a város legmélyebben fekvő részeit négy-, a legmagasabb pontját kétméteres víz borítaná. A négy településről és a környező tanyákról összesen 18 ezer embert telepítettek ki egyetlen éjszaka alatt, akiknek többsége – 16 000 fő – Hódmezővásárhelyre került, de Szentes és több község is fogadott be menekülteket. A kitelepítettek a közvetlen veszély elmúltával, július 3-án térhettek vissza otthonaikba.
(A cikk első megjelenése 2020. május 20-án volt.)
