Domokos László 1931. szeptember 26-án született Makón. 93. születésnapjáról egykori munkaadója, a makói József Attila Városi Könyvtár is megemlékezett.
Az ünnepelt 1941-től a makói Csanád Vezér Gimnáziumban tanult, majd a szegedi egyetemen a bölcsész karon folytatta tanulmányait. Magyar nyelv és irodalom szakon végzett, 1954. júniusában kapta kézhez a diplomáját. Az első munkahelye a körmendi Kölcsey Gimnázium volt, ahol az 1954-1955-ös tanévtől kezdődően tanított. Hét év múlva saját kérésére, ha nem is haza, de közelebb, Szentesre helyezték át a Közgazdasági Technikumba, ahol 1969 végéig dolgozott. 1970 januárjában megpályázta a makói könyvtár által meghirdetett állást, és 1993-as nyugdíjba vonulásáig a könyvtár vezetője volt.
Domokos László igazgatósága alatt 1977-ben az intézmény elnyerte a „Kiváló közművelődési könyvtár” címet. Író-olvasó találkozóknak, kamarakiállításoknak, beszélgetéseknek, könyvbemutatóknak adott helyet. Egy-egy irodalmi esten akár 100-120 ember is részt vett. Szoros együttműködésben dolgoztak a múzeummal és a József Attila Emlékbizottsággal. Szakmailag szoros kapcsolatot ápolt az intézet a szegedi Somogyi könyvtárral, annak módszertanosaival, az élen Hajdú Gézával, a későbbi igazgatóval. Szintén kiváló kapcsolatok alakultak ki a községi könyvtárakkal. Kiemelkedő munkájáért 2005-ben a Makó Városért emlékplakettet vehette át.
Domokos László két évvel ezelőtt élesen bírálta a városvezetést, amiért takarékossági okokból lakatot tettek a könyvtárra a téli időszakra. Akkor azt írta, a város polgárai fél évre elesnek a jól felszerelt könyvtár minden fontos szolgáltatásától. ,,Indokolhatatlanul nagy, elviselhetetlen szellemi szegénység.” Később Lázár Jánosnak is levelet írt, úgy fogalmazva: ,,ez úgy ahogy van GYALÁZATOS. Ezt a szégyent József Attila, Juhász Gyula, Pulitzer József és a többi híres nagy előd városa nem viselheti el.”
