Török Gábor politikai elemző szerint a szavazatmaximalizálást elsősorban az segíti az ellenzéki térfélen, ha a 106 egyéni választókerületben mindenhol egy megfelelő, közösen támogatott jelöltet indítanak. Azonban a közös lista elriasztó lesz azoknak, akik a mai kormány bukása mellett még fontosnak tartanak más szempontokat is a választáson, így a két lista a hatékonyabb.
A decemberi jóslata beigazolódott, a DK elnöke valóban nagyobb hangerővel toboroz az ellenzéki közös táborba. Túl lehet egyáltalán még harsogni ezt a hangerőt?
Ez nem hangverseny, hanem egy politikai játszma, amelyben minden szereplő a saját feje és érdekei után megy. Semmi meglepő nincs abban, hogy a volt miniszterelnök az összefogás atyja szerepében láttatja magát.
Ez egy hatékony fegyver a kezében, egy olyan, az ellenzéki választók számára kedves üzenet, amelyet pörölyként tud használni.
Ugyanakkor azok sem teljesen eszköztelenek, akik az ellenzéki térfélen nem akarják elfogadni, hogy Gyurcsány szabályai és feltételei szerint játszanak. Ehhez azonban fel kellene ismerniük a közös érdekeiket.
Ha nem alakul meg az ellenzéken belül egy erős másik blokk, akkor szinte biztos, hogy a volt kormányfő nyer:
vagy azért, mert előbb-utóbb mindenkit belekényszerít az általa dominált közös listába, vagy azért, mert az elárvult és elgyengült kimaradókat majd a választáson büntetik meg az ellenzéki szavazók.
Ön korábban arra figyelmeztetett, hogy az ellenzékből nem lehet egy egységes párt, mert az kontraproduktív és természetellenes, illetve ha az ellenzéki közös lista nem szerves együttműködés, hanem csak egy kényszer eredménye, akkor az a kampányban könnyen széteshet. Ezt most is tartja?
A vita lényege pont itt van. Nyilván nagyszerű lenne, ha úgy tudnék teniszezni, mint Federer, de miután nem tudok, a hétvégi amatőr meccseken nem az a tervem, hogy az ő ütéseivel nyerjek, hanem az, hogy a magam szerény képességeiből hozzam ki a legtöbbet. Az ellenzék előbbre lenne, ha egyesült ellenzékként létezne, de miután nem ellenzék van, hanem csak ellenzékek, a stratégiát is érdemes inkább ehhez szabni, mert különben a legfontosabb pillanatban esik szét majd az egész konstrukció.
Ha nem a közös lista a megoldás, akkor hogyan lehetne a legtöbb ellenzéki szavazót megszólítani?
Nyilván ez inkább kutatási kérdés, semmint interjús ködszurkálás tárgya, de azt gondolom, hogy a szavazatmaximalizálást elsősorban az segíti az ellenzéki térfélen, ha a 106 egyéni választókerületben mindenhol egy megfelelő, közösen támogatott jelöltet indítanak a Fidesz jelöltjével szemben, a pártok versenyében pedig olyan konstrukciót hoznak létre, amely nem elvesz az ellenzék mostani támogatottságából, hanem valamelyest növelni képes azt. A közös listát az imént tárgyalt megfontolások miatt nem tartom ilyennek, mert a Jobbikól a DK-ig tartó felvonulás inkább elriasztó lesz azoknak, akik a mai kormány bukása mellett még fontosnak tartanak más szempontokat is a választáson.
Éppen ezért a „Gyurcsány barátai” és a „Gyurcsányon kívüli ellenzék” két külön listáját sokkal hatékonyabb megoldásnak vélem, mert megadja a nem kormánypárti választóknak a választás és a nem elvtelen azonosulás lehetőségét.
Török Gábor az interjút az Alfahírnek adta, teljes egészében itt lehet elolvasni.
