A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin sokfelé megfigyelhetünk nagyobb csapatokban táplálkozó madarakat. A csoportosulás azonban korántsem azt jelenti, hogy vonulásra gyülekeznének – ez ugyanis még jóval odébb van -, csupán azt jelzi, hogy szép számban vendégeskednek nálunk átnyaraló madarak.
Nagy kócsagok, szürke és vörös gémek, bakcsók, fehér gólyák, nyári ludak és ragadozó madarak időznek hosszasan a frissen kaszált dél-alföldi pusztákon. Táplálékot bőven találnak itt, mivel a nemzeti parki területeken (a földön fészkelő madarak védelme érdekében) csak június 15. után kezdődtek meg a kaszálások. A nyílttá váló talajfelszín rendkívül vonzó a madarak számára, mert itt könnyen megtalálják a táplálékot: rágcsálókat, szöcskéket és egyéb rovarokat.
A nyári időszakban elsősorban olyan madarak csoportosulnak a pusztákon, amelyek még nem ivarérettek, tehát nem fészkelnek, illetve amelyeknek valamilyen okból sikertelen volt az idei költésük. Akadnak közöttük olyan fajok is, amelyek fészkelőként egyáltalán nem jellemzőek a Dél-Tiszántúlon. Ilyenek például legnagyobb testű partimadaraink, a nagy pólingok, amelyek legközelebb a Kiskunsági Nemzeti Park területén költenek.
A júniusi esőzések után különösen megszaporodtak a csoportosulások: gyakran 10-15 fehér gólyát, nyári ludat is láthatunk egy-egy csapatban. Korábban, a szárazabb időszakban ezeket a fajokat leginkább csak a csatornák, mély árkok mentén láthattuk, mert csak ott volt víz.
A ragadozó madarak közül jellemzően két faj egyedei jelentek meg átnyaralóként a Dél-Alföldön: békászó sasok és kígyászölyvek. A Körös-Maros Nemzeti Park területén csupán egyetlen pár békászó sas költ (a Maros mellett), de a határ túloldalán népesebb az állományuk, onnan húzódnak le most a kóborló, még nem ivarérett példányok a táplálékban gazdag dél-alföldi pusztákra
(kmnp.nemzetipark.gov.hu, fotók: Marik Pál/illusztráció)
