Kína az „Egy övezet, egy út”-hoz hasonló kezdeményezésekkel próbálja elérni stratégiai céljait a résztvevő országok kárára.
A kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés célja a globális kereskedelem uralása olyan szárazföldi és tengeri kereskedelmi útvonalhálózatok kialakításával, amelyek a Kínai Kommunista Párt irányítása vagy befolyása alá tartoznak.
Gazdasági súlyát felhasználva Kína gyakran alkalmaz kártékony befolyásolási eszközöket. Az „Egy övezet, egy út” és más hasonló kínai kezdeményezések Peking gazdasági és stratégiai céljait hivatottak szolgálni a fogadó országok szuverenitásának, biztonságának és fenntartható gazdasági növekedésének kárára. Az „Egy övezet, egy út” projekt keretében kínai bankok által nyújtott hitelek például gyakran évtizedekre súlyos anyagi terhet rónak az egyes célországokra. Előfordul, hogy egy ország kölcsönt vesz fel infrastruktúra-építésre, majd a kölcsönt nyújtó ország vállalatai és munkásai kapják meg a legjobb építőipari vagy egyéb kapcsolódó megbízásokat. Ráadásul, a korrupciótól nem védett kölcsönök többet árthatnak a fogadó országoknak, mint amennyit használnak. Ezért nevezik a külföldi pénzügyi juttatások bizonyos fajtáit rablóhitelnek. Európában a Kínai Kommunista Párt legfontosabb projektje a Budapest-Belgrád vasút, amelynek csillagászati összegeket elérő költségeit – több mint 616 milliárd forintról van szó – Magyarország két évtizeden át fogja törleszteni.
Nézzünk a közelmúltból néhány példát arra, hogy Kína miként él vissza ezekkel a kölcsönökkel. 2017-ben Srí Lanka – miután nem tudta visszafizetni a Kínától egy új kikötő építésére kapott hitelt – aláírt egy 99 évre szóló bérleti szerződést, átengedve Kínának Hambantota kikötőjének használatát, ahol a kínai haditengerészet akár stratégiai bázist is kialakíthat saját magának. Dzsibutiban az államadósság (amelynek oroszlánrésze Kína kezében van) az ország GDP-jének mintegy 80 százalékára emelkedett, és emiatt az afrikai ország fokozottan kitett az adósságnyomás kockázatának. Kína első és mindmáig egyetlen külföldi katonai bázisa Dzsibutiban található, és ez nem véletlen egybeesés, hanem a helyzet következménye. Afrika más országai – Burundi, Csád, Mozambik és Zambia – vagy már most eladósodtak, vagy fokozottan kitettek ennek veszélyének, így helyzetükön csak tovább ront Kína rablóhitelezési gyakorlata. Miután tökéletesítette módszereit, Kína készen áll Európába és másfelé is exportálni ugyanezt a modellt.
Kína hitelezési és befektetési gyakorlata sok esetben torzítja a piacokat, elősegíti a korrupciót, megkerüli az átláthatóságot és egyenlőtlenné teszi a pályát más nemzetközi vállalatok és helyi versenytársak számára. Ezért kiemelten fontos, hogy az érintett államok tudatában legyenek, milyen jelentős politikai és gazdasági kockázatokkal jár a Kínától való függés erősödése. Az Egyesült Államok célja, hogy ráirányítsa a világ figyelmét Kína rablóhitelezési gyakorlatának veszélyeire, miközben igyekszik egyenlővé tenni a pályát a vállalkozás szabadsága és az átlátható beruházások érdekében a magánszektorban. A nyugati szövetségesek szabad és tisztességes kereskedelmi eljárásokat alkalmazva, és Peking csapdáit kikerülve prosperálhatnak továbbra is együtt.
A cikk megjelenését az Egyesült Államok magyarországi nagykövetsége támogatta.
(x)
