A nyitott levéltár szellemében újabb rendezvénynek adott otthont a Makói Levéltár. Péntek délután Gera Ákosnak nyílt kiállítása, melyet nyitvatartási időben egészen április végéig láthatunk.
Gera Ákos a Szegedi Tudományegyetemen tanul művészetet, a képalkotás szakot végzi. Fiatal kora ellenére ez már a harmadik önálló kiállítása: a Hagymaház Galéria és a könyvtár után a Makói Levéltárban mutathatta meg alkotásait. Urbancsok Zsolt, – akit a héten további 5 évre neveztek ki a levéltár élére,- ajánlotta fel, hogy helyet adna neki, mert van egy alkalmas kiállítóterük a Petőfi parki épületben, ami illik a festményeihez.
Ákostól megtudtuk, az utóbbi két év munkáit állította ki. Ezek ,,emberi jelenséggel foglalkozó figuratív ábrázolások, alakok, a háttér mellékes.” Elmondása szerint ,,egyfajta arcon vágása a nézőnek,” próbálta a színeket és a kompozíciókat úgy irányítani, hogy minél kifejezőbb legyen.
Ehhez kapcsolódik a nagyméretű vászon is. Kicsiben nem tudna olyan feltűnő képeket csinálni és észrevette, hogy az ecsetkezelése is változott, sokkal nagyobb ecsettel részletgazdagon alkot, de mégis máshogy. Úgy véli, nagyobb méretben ezt sokkal egyszerűbb megcsinálni és máshogy mutat egy 100×140-es kép, mint mondjuk egy 70×70-es.
A festményeket otthon, egy kicsi szobában készítette. A legkülönlegesebb egy triptichon, három összefüggő kép, amit úgy festett meg, hogy nem látta egyszerre őket. Azaz külön, egyesével lettek megfestve, főleg erre a kiállításra.
A tárlatot Oláh Nóra művésztanár nyitotta meg. Elárulta, Ákost kisdiák kora óta ismeri, ezért jó érzés egy pályakezdő művész útját nyomon követni. Meglátása szerint nem választ könnyű témát és hozzávaló eszköztárat. Második-harmadik osztályos korában az egyiptomi ábrázolással kezdte, majd megismerte a gótikát és elvont fantasy korszak után a szürrealizmussal és Salvador Dalíval vállalt szellemi rokonságot.
Oláh Nóra felhívta rá a figyelmet: a tehetség önmagában csak ideig-óráig virul. Folyamatos hajtóerőre van szükség, eredményt csak a szorgalommal lehet elérni, már-már megszállottsággal. Ákosból egy valami hiányzik: hosszú alkotó évtizedek barázdált homlokai, megőszült halántéka, de ez még ráér később is megérkezni.
