Forgács Balázs Budapesten él, foglalkozását tekintve mozdonyvezető, hobbiból magyar mozik történetét kutatja, így jutott el Makóra is. A napokban Vajda József fogadta a városban, ennek apropója, hogy a szorobán által ismert pedagógus mozis családból származik.
Balázs szeretett volna olyannal foglalkozni, amit még nem dolgozott fel senki, így indult el 2007-ben a blogja, 2009-ben pedig egy weboldal, ahol már napi hírek is megjelennek, ez a mozivilag.com. Mint a Makói Csípősnek elmondta, az egész dolog kinőtte magát: a történetkutatások arra ösztönözték, hogy látogassa meg a helyszíneket is és beszéljen olyan személyekkel, akik szereplői voltak az adott mozi működésének, vagy leszármazottakkal.
Így eljutott már Ózdra, Sopronba, budapesti mozikba, a környéken pedig Szegedre és Hódmezővásárhelyre. Főleg működő filmszínházakat keres, a nagy multiplexektől a régebbi kismozikig. Elsőként internetes kutatással, az újságok digitalizált változatát keresi, majd helytörténészekkel, muzeológusokkal veszi fel a kapcsolatot.
Makón először tavaly nyáron járt, akkor csak körbefotózva, később eljutott Forgó Gézához és Halász Tamáshoz. Sokan segítettek neki, végül kapott egy elérhetőség olyanhoz, aki foglalkozott a mozizással, így került kapcsolatba Vajda Józseffel.
Az Első Szorobán Alapítvány vezetőjének a nagyanyja takarítóként kezdte a kis moziban, az önkormányzattal szemben és az édesanyja néha segített neki. Addig segédkezett, míg fel nem vették jegyszedőnek. Vajda József nagybátyja, Pécsi Sándor (Proda Sándor) az egyik gépész volt és az édesapját ott ismerte meg az anyukája. A nagy moziban, a gimnázium mellett Fekete Sándor és Rozsnyai János voltak a gépészek, utóbbi szintén távoli rokona Vajdának.
Balázs elárulta, Makón találkoztak egy elszomorító esettel, miszerint egy korábbi gépész egyfajta dokumentarista volt, sok fényképe, leírása volt. Mire eljutottak a házához, egy hölgy nyitott ajtót és elmondta, hogy mindent elégettek. Ez bosszantó volt, de volt egy igazán érdekes eset is: interjút készített egy 90 éves gépésszel, akinek a mestere még a némafilmek korában, az 1910-es években volt gépész Makón.
A Makói Csípős kérdésére kifejtette, a munkája mellett nem könnyű megszervezni a havi egy utazást vidékre, de azt vallja, kell egy olyan hobbi, ami az eredeti szakmájától eltér, így lehet megújulni és kijutni a mókuskerékből. Valamint, akik mással is foglalkoznak, azok a nyugdíj után is tevékenyek maradnak.
Hozzátette, ez továbbra is egy hobbi, kevés bevétellel, de olyan szempontból történelmi tevékenységet végez, hogy ezeket később fel tudják használni tanulmányokhoz a kutatók, így kimondottan ezek nem is a jelenkornak készülnek.
A makói mozi történetéről szóló anyag még nem készült el, de amint elérhető, beszámolunk arról is.
