Egy betelefonáló a sajtószabadság helyzetéről szeretett volna beszélni a Kossuth Rádió Jó napot, Magyarország! – Mit szól hozzá? című műsorának egyik korábbi adásában, azonban nem hagyták neki, hogy elmondja, amit szeretne, írja a Telex. A szót ráadásul azzal a szöveggel fojtották belé, miszerint ha nem lenne sajtószabadság Magyarországon, már ezt sem mondhatná el.
Az alapvetően betelefonálókra épülő műsorban a vonal túloldaláról jellemzően idős embereket kérdeznek többnyire a kormányzati narratívához igazított témákról. Nem volt ez másképp a tavaly december 16-i műsorban sem, írja a portál. Az aznapi adásban a következő kérdéshez várták a telefonokat:
,,Mit szól hozzá, hogy a magyar miniszterelnök a lengyelekkel összefogva sikeresen megküzdött a jogainkért, és hazánk számára is elfogadható megegyezés született az uniós csúcson, miközben a magyar ellenzék képviselői ismét hazánk megbüntetéséért harcoltak Brüsszelben?”
Talán már a kérdésből is érzékelhető: sajátos értelmezése ez a magyar közmédia kiegyensúlyozottságának, tárgyilagosságának.
A műsorvezető Néveri Igor volt, a betelefonálók között pedig akadt egy olyan férfi, aki nem értett egyet az előtte szólókkal. Mihály azzal kezdte mondandóját, hogy fiatalkorában, a ’70-es évek diktatórikus Magyarországán sokat hallgatta az Amerika Hangja rádiót, és most déjà vu érzése van. Mihály és a műsorvezető között a következő beszélgetés zajlott le, írja a Telex:
Mihály: Vártuk, hogy véget érjen a szocializmus, vártuk, hogy szabad világ legyen, vártuk, hogy valaha Európához tartozhassunk, a Nyugathoz tartozhassunk. Akkor az Amerika Hangja rádió azt mondta, hogy rendkívül fontos a jogállamiság megléte, aminek eleme, hogy független legyen a bíróság, legyen független a törvényhozói szerv és a végrehajtó szerv. És a negyedik pedig, hogy legyen független a sajtó. Legyen szabad a sajtó. Most önök úgy tették fel a kérdést, hogy az ellenzék képes volt Magyarország ellen dolgozni Brüsszelben. Már a megközelítés is borzalom. (A műsorvezető megpróbál közbevágni.) Tizenhét évesen az Amerika Hangját kellett hallgatnom, és most ismét olyan világban élünk, hogyha szabad sajtót akarok hallgatni, akkor vagy az interneten tájékozódom (a műsorvezető megpróbál közbevágni), vagy pedig valamelyik nyugati sajtóterméket olvasom. Borzalom, tessék elhinni nekem…
Műsorvezető: Tehát, Gábor, nem értem. Egyrészt…
Mihály: Én Mihály vagyok.
Műsorvezető: Bocsánat, Mihály, elnézést. Szóval Mihály, én azt gondolom, hogyha nem lenne szabad ez a sajtó, mármint, hogy konkrétan nyilván a Kossuth Rádióra gondol, akkor ön nem nagyon tudná itt elmondani a véleményét. Egy.
Mihály: De uram, amikor így teszik fel a kérdést az én adómból fizetett rádióban…
Műsorvezető: Mondom egy. Tiszteljen meg, legyen szíves! (Mihály még mondja.) Jó, akkor halkítsuk le Mihályt, jó? Kicsit halkítsuk le Mihályt, jó? Köszönöm szépen. (Mihályt teljesen lehalkították, lenémították.) Tehát, egy: ha nem lenne szabad a sajtó, ön nem tudná ezt elmondani. Kettő: én nagyon szívesen beszélek önnek olyan időkről, amikor bizonyos emberek a lábukat nem tehették be bizonyos médiumokhoz, mert egyszerűen listán szerepeltek a nevek, és nem nagyon fogadták volna őket szeretettel… Most akkor hívjuk vissza Mihályt!
Itt visszahangosították Mihályt, aki azóta is mondta, amit szeretett volna.
Mihály: …ezt szeretném elmondani a Kossuth Rádióban…
Műsorvezető: Itt van még, Mihály?
Mihály: Igen, itt vagyok.
Műsorvezető: No, de egyébként az ellenzéki tevékenységgel egyetért?
Mihály (nevet): Az ellenzék lehetne százszor vérmesebb, és már régen utcára kellene vinnie az embereket.
Műsorvezető (szintén nevetve): Na, hát akkor innen folytassuk a hírek után!
Mihály: Mert… (Mihályt lekeverik.)
Műsorvezető: Köszönöm, hogy hívott bennünket, Mihály! Én azt gondolom, hogy a szabad sajtó kérdésében most nem kell vitába szállnunk.
Ezután hírek következtek, Mihályt azonban már nem kapcsolták vissza. A beszélgetés ezen a linken hallható, Mihály 18 perc 54 másodpercnél kapott szót.
