A hivatalosan közölt 70-80 ezer betöltetlen álláshelynél 2-3-szor több lehet a valóságban, mivel sok pozíciót nem hirdetnek meg a cégek. Az új vendégmunkástörvényben „komoly korlát, hogy az előző évi üres álláshelyek számában maximalizálják a behozható külföldi dolgozók számát, holott sok állást egyáltalán nem hirdetnek meg, és így nehéz lesz éven belül reagálni a gazdaság változó, dinamikus igényeire” – mondta a Portfoliónak Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke.
Az ázsiai munkavállalók közvetítésével foglalkozó Terendo ügyvezetője, Maier Dávid arról beszélt, a magyar munkavállalók magyarországi közvetítésével egy idő után leálltak, mert rendkívül nehéz idehaza munkaerőt találni a tartósan munkanélküliek között.
A jelenséggel kapcsolatban Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint ez a tendencia már évek óta tart, és ehhez jön hozzá még az elvándorlás is.
„A pár százezer fős munkaerő-tartalék nagyon nehezen integrálható a munkaerőpiacra, komoly kormányzati programmal, nagy költséggel hosszú idő alatt lehetne felzárkóztatni őket. A munkaerő-tartalék integrálásához sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a felnőttképzésre. Szükség lenne egy komplex kormányzati programra, hogy minél több inaktív visszatérjen a munkaerőpiacra. Ennek része lehetne a felnőttképzés, az egyéni mentorálás és a közvetítés fejlesztése”
– sorolta a lehetséges megoldási javaslatokat a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke.
Az érdekképviseleti vezetők abban egyetértenek, hogy mindenképpen szükség lesz külföldi munkaerőre. Maier Dávid szerint a külföldi munkavállalók közül egyértelműen a távol-keleti, ázsiai munkaerővel vannak a legjobb tapasztalatok. Bár az elmúlt időszakban az terjedt el a köztudatban, hogy a fülöp-szigeteki munkaerő a legmegbízhatóbb, jó visszajelzéseink vannak a cégekhez közvetített indiai dolgozókkal is. Az indiai dolgozók behozatala 350-500 ezer forint, a filippínóké 1,2-1,5 millió forintjába kerül a munkáltató cégnek.
