Mint azt megírtuk, az Emberi Erőforrások Minisztériuma levélben kérte az Egészségügyi Szakmai Kollégium tagozatvezetőitől tájékoztatást az ügyben, hogy a saját területükön hány kórházra, férőhelyre és melyekre van hosszú távon szükség.
Örülünk annak, hogy a kormány hosszú idő után hozzá akar látni az ellátórendszer szerkezetének meghatározásához. Ugyanakkor ezt a tervezési metodikát nem tartjuk sem célravezetőnek, sem eredményesnek. A két munkanapos határidő jelzi a kérés komolytalanságát. Ha évtizedeket tudott várni az ellátórendszer átalakításának tervezése, akkor pár héten már semmi nem múlik: egyértelmű feladatkiosztás mellett megfelelő időt kellett volna adni a Kollégiumnak a megalapozott javaslatok kialakítására. Miután itt nem szorosabb értelemben vett orvosszakmai kérdésekről, hanem ellátásszervezési és kapacitástervezési feladatokról van szó, célszerű lett volna számukra szakértők bevonását is lehetővé tenni forrásbiztosítás mellett. Így, mindezek nélkül ez csupán látszat-konzultációnak, felelősség-áthárításnak tekinthető
– reagált a Magyar Orvosi Kamara a Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő által nyilvánosságra hozott levelére.
A MOK azt írja, ők csak a sajtóból értesültek arról, hogy az Emmi négynapos, de két munkanapos határidővel kért javaslatot arra, hogy szakmájukban országos lefedettségben milyen kapacitással és geográfiai elhelyezkedéssel hány fekvő- és járóbeteg intézményre van szükség.
Úgy vélik, ,,a kollégium tagozatai – igen magas szakmai felkészültségű tagjai ellenére – infrastrukturális és szervezeti okok miatt sem alkalmasak ilyen ütemű és volumenű stratégia tervezés elkészítésére. A Szakmai Kollégium tanácsadó testület, nem intézmény. Elsődlegesen szakmai szempontokat tudnak adni, és szakpolitikai műhelyekben elkészült javaslatokat tudnak szakmailag véleményezni”.
Nem tartják eredményesnek azt a munkamódszert, hogy az egyes szakmák önállóan tervezik a szükséges kapacitásokat. ,,Az egyes szakmák saját struktúrájuk őrzésében érdekeltek, ezért ez a módszer inkább a jelenlegi struktúra konzerválásához, bővítéséhez vezet, nem pedig egy átláthatóbb, igazságosabb, korszerűbb szerkezethez.”
Ezenkívül szerintük „a szerkezet (lokáció és kapacitás) csak a funkciókkal, kompetenciákkal együtt értelmezhető, nem szabad csupán a kapacitásokat tervezni”.
,,A változások előkészítésénél figyelembe kell venni az ellátást nyújtó egészségügyi dolgozók lelki – mentális állapotát, a jogviszony törvény még elvarratlan szálai miatti feszültségeket. Egy most kierőltetett, konszenzus nélküli átalakítás hatására egészségügyi dolgozók tömege fogja elhagyni a közszolgáltatást, de akár az országot is”
– hangsúlyozták.
A Magyar Orvosi Kamara végül arról is szót ejtett, hogy szerintük is fontos és nem halasztható az egészségügyi rendszer szerkezetének és működésének átalakítása, azonban csak akkor, ha „előkészítése megfelelő szakmai és társadalmi konszenzuson alapul, és biztosítja a végrehajtásához szükséges egészségügyi dolgozók pályán maradását”.
