[ad 1]
Ugyan, miről beszélne március 15-én egy sikertelenségében megkeseredett ellenzéki politikus, ha nem Orbán Viktor diktatórikus rendszeréről? Megnéztük a DK rendezvényét, és sokat tanultunk belőle (nem).
Szomorkás esőben jött össze a Demokratikus Koalíció (DK) ünnepi rendezvényére az a tucatnyi médiamunkás, aki az egybegyűltek mintegy felét jelentette a Pilvax közben. Gyurcsány Ferenc oldalán ezúttal is megjelent az adóegyszázalékos plakátok éhező gyermekeként szimpátiát követelő Vágó István, akinek politikai pályája továbbra sem jelent akkora kihívást mint megtudni, a Legyen Ön is Milliomosban tudta-e előre a helyes válaszokat, vagy tényleg olyan nagyon okos volt, mint ahogy kinézett.
Gyurcsány Ferenc beszéde viszont bár halk volt, az elszántság lángját még lehetett érezni benne, s a volt kormányfő többnyire arról beszélt, amit ilyenkor elvárhatunk tőle: Orbán nem papolhat szabadságról, mert ő az „önkény ura”, s ha a szabadságnak lenne szaga, akkor az tavaszillatú lenne, ellenben Orbán szája büdös, tehát ő inkább ne beszéljen szabadságról.
Ideje lenne belé fojtani a bűz áradatát – fenyegette meg a diktátort a demokrata, majd mondott még néhány közhelyet a zsarnokságról a mikrotüntetésen, ahol a Penny Marketes reklámsapkát már lecserélte a kék dékás fejfedő, s a lelkesebb elvtársakon kokárda helyett is a pártlogó virított.
Pajtás, hogyha látsz elesni engemet
szállj le lovadról lőj agyon engemet.
Vagy szuronyodat szegezd a mellemnek
ne hagyj sokáig szenvedni engemet!
Részlet az Esik az eső, ázik a heveder c. katonadalból
(alfahir.hu)
[ad 2]
