Farkas Éva Erzsébet polgármester pozitív koronavírus tesztje miatt Halmágyi Pál, nyugalmazott múzeumigazgató mondta el gondolatait az október 23-i makói megemlékezésen. Személyes élményeiről mesélt a forradalmi időszakból.
Halmágyi Pál ma reggel tudta meg, hogy Farkas Éva beteg, így az idő rövidsége miatt úgy döntött, azt mondja el, amit saját szemével látott, érzett. Felidézte: október 24. reggelén iskolába készültek a testvérével, ő 8 éves volt. Azonban előbb halk morajlás hallattszott, majd az édesapja elvitte őket a Megyeház utcánál lévő tölgyfához. A főúton orosz Jeepek, két könnyű páncélos és tankok végtelen sora menetelt.
A mai Aradi, Megyeház utca macskaköves volt, a katonák egész délelőtt vonultak hatalmas zajt csapva és nem lehetett átkelni sem az úton. Az aznap délutáni megyei sajtóban megjelent egy rövid hír, miszerint a szovjet hadsereg gyakorlatot végez – ez persze nem volt igaz.
Halmágyi elmondása szerint aznap mentek iskolába és még másnap is. Október 25-én megtörtént a tömegbe lövés Budapesten, ehhez szerveztek felvonulást a makói gimisek másnap, a helyi események csúcspontjaként ledöntötték a szovjet emlékművet.
A nyugalmazott múzeumigazgató érdekességképpen elmondta, a forradalmat és szabadságharcot novemberben leverték, de december közepéig ott maradtak a virágok és a Kossuth címer a Kossuth szobornál, amit Institóris Ildikóék vittek oda a gimi felvonulásán.
Halmágyi Pál kiemelte: a korabeli fotók szerint senki nem félt, mindenki boldog volt. A gyári munkások, diákok, szülők együtt vonultak. Azt érezték hogy szabadok, de ez két hét alatt véget ért – fogalmazott.
