Naptár- és könyvbemutatót tartott a Szirbik Miklós Egyesület, az önkormányzati épületek bezárása miatt a Galamb József iskolában. A 2023-as falinaptár a makói fürdőkultúrát mutatja be, Marosvári Attila könyve Csanád vármegye első világháború utáni erőszakos időszakáról szól.
Régebben hagyomány volt a városban, hogy a nyomda minden évben egy régi képeslapokból összeállított naptárat ad ki. A nyomda sajnos bezárt, így ez a kiadvány is megszűnt. Egy pár éve a Szirbik Miklós Egyesület úgy gondolta, hogy feléleszti ezt a hagyományt. Halász Tamás, a Makó anno sorozat szerzője, fotó- és képeslapgyűjtő képeslapjaiból készült először egy válogatás, 2022-re pedig egy makói szoborgyűjteményes naptárt adtak ki. A 2023-as naptár tematikus lesz ismét, a makói fürdőkultúra történetét dolgozza fel.
– A fürdő fejlesztése éppen zajlik, ez adott egy apropót, hogy elkezdjünk dolgozni azon, hogy a fürdő története hogyan alakult. A terveik szerint egy év múlva ilyenkor egy önálló kötet jelenne meg a makói fürdőkultúra történetéről. Nem csak a fürdőét, mert már a marosi fürdőhelyek is szerepelnek benne – fejtette ki Zeitler Ádám.
A rendezvény második részében bemutatták Marosvári Attila történész könyvét. A Szirbik Miklós Egyesület megalakulásakor célul tűzte ki, hogy legyen egy ismeretterjesztő, helytörténetet megismertető tevékenységük, emellett egy tudományos, szakmai munka is. Ez a kettős cél megjelent ezen az eseményen is – fűzte hozzá az egyesület elnöke.
Marosvári könyve az Erőszak és hatalomátrendeződés Csanád vármegye falvaiban c. viseli. A szerző elmondta, az apátfalvi vérengzés kapcsán készített könyve folytán vetődött fel a Clio Intézetnél, a kiadónál, hogy egy konferencia kapcsán készítsen egy tanulmányt az 1918. november eleji Csanád megyei erőszakról. Rengeteg anyagot találta, úgyhogy ez nem egy tanulmány, hanem egy kötet lett.
Csanád megyét 1950-ben választották ketté, Csongrád és Békés megye lett belőle. A dokumentumok egy része a Békés Megyei Levéltárban van, a Csanád vármegyei anyagok néhány kerültek vissza Makóra, az Országos Levéltárból is használt forrásokat, a Hadtörténeti Levéltárban a magyar hatóságok jelentései, továbbá a plébániák feljegyzései is hasznosak voltak.
Nagyon keveset tudunk erről az időszakról, nincsenek feldolgozások, még országosan sem. Én vagyok az első, aki egy megye vonatkozásában ezt az 1918-as időszakot feltárta. Többen írtak bekezdéseket, oldalakat erről, de nem helyi szintre lebontva, részleteiben. Fontos lenne, hogy más megyékről is készüljenek ilyen feldolgozások.
– fogalmazott Marosvári Attila. Kifejtette:
Általában agyonvert jegyzőkről, tömegmészárlásokról olvashatunk a téma kapcsán, Csanád megyében nem így volt. Összesen 12 halálos áldozat volt, ebből 1 személyt a lázadók gyilkoltak meg, egy véletlen miatt: egy 15 éves zsidó fiatal szüleinek üzletét Nagybánhegyesen éppen kirabolták és az egyik rablót egy szuronnyal véletlen leszúrta, őt pedig meglincselték. A csendőrök néhány helyen belelőttek a tömegbe, így volt néhány vétlen áldozat is. Azonban vérengzések nem történtek. Az erőszak inkább verbális volt.
Beszélt arról is, voltak urak akiket bántottak és voltak, akiket nem, egyszerűen szelektáltak az elkövetők. Aki jól bánt velük a háború időszakában, azt nem fosztották ki.
Elárulta, lesz egy harmadik kötet is, ez a román megszállás Csanád megyei eseményeiről fog szólni. Marosvári szerint a köztudatban az van, hogy a románok fosztogattak, rekviráltak, de ez is sokkal árnyaltabb. Például Mezőhegyesen elvitték a lovakat, de Nagylakon nem bántották a kendergyárat, nem volt idejük, hogy elvigyék a gépeket. Makó és környéke ugyanakkor katonai megszállási zóna volt, itt viszont durván rekviráltak, ami az apátfalvi vérengzéshez is vezetett.
Az apátfalvi eseményekről szóló könyvet itt lehet elolvasni, a most bemutatott megyei eseményekről szólót pedig itt.
