Miközben például román barátaink már gőzerővel készülnek a trianoni békediktátum 100. évfordulójára, a magyar(országi) megemlékezés kezd egy egészen különös irányba fordulni.
Emlékezetes, több mint két évvel ezelőtt kezdeményezte a Jobbik, hogy 2020 legyen Trianon-emlékév. Az összmagyarság számára szimbolikus jelentősége mellett praktikus okai is voltak a javaslatnak. Ugyanis annak mindenki számára világosnak kellett – volna – lennie, hogy ami számunkra tragédia (országcsonkítás), az a szomszédos (gazdasági partner) országok számára örömünnep, viszont ha nem sikerül Európa közvéleménye előtt sem rámutatni a hazánkat ért történelmi igazságtalanságra, nagyjából az egész nemzetieskedést is elhagyhatnánk már.
Mindenesetre lett volna idő a felkészülésre, a programok, a forgatókönyvek megvalósítására; azonban a még erősen felvizezett összetartozás éve – végül ezt a kormánypárti javaslatot fogadta el a Parlament – körül sem alakult ki eddig semmilyen konszenzus.
A jobbikos Bencsik János írásbeli kérdéssel fordult Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez, hogy kiderüljön,
- hogy áll az összetartozás évének szervezése,
- illetve mely régiókban milyen programokkal készülnek, és ezek milyen kapcsolatban állnak egymással,
- valamint hogy milyen költségvetési háttere van az emlékévnek, és ezt milyen forrásból biztosítják.
A levelet azonban nem Semjén, és még csak nem is az illetékesnek kinevezett Kásler Miklós humánminiszter válaszolta meg, hanem Rétvári Bence államtitkár tolmácsolta a kormány álláspontját. Rétvár Bence azontúl, hogy durván személyeskedett, konkrét számokkal, tervekkel nem szolgált.
Ugyanakkor sikerült tovább erősítenie azt a gyanút, hogy az Orbán-kormány igyekszik elmismásolni a 2020-as megemlékezéseket. Mint írta:
„a Kormány részéről úgy tekintünk a nemzeti összetartozás évére, mint ami az I. világháborús centenáriumi eseménysorozat utolsó éve”.
(alfahir.hu)
