Elhagyja a tanári pályát Tóth Viktor, a Kőbányai Szent László Gimnázium angoltanára, akinek kiállása februárban elindította a hónapokig tartó polgári engedetlenségi mozgalmat, amely során pedagógusok ezrei álltak ki magukért és az oktatásügyért – írja a 444.hu.
A pedagógus a lapnak arról beszélt, a felesége is tanár, tehát időről időre beszélgettek arról, hogy elsősorban a pénzügyi okok miatt előbb-utóbb valamelyiküknek olyan állás után kell néznie, ahol anyagilag jobban meg van becsülve az ember. Egészen idáig viszont mindig erősebb volt benne a hivatástudat, felülírta az anyagi szempontokat.
,,De most azt éreztem, hogy ha nem történik változás, akkor valószínűleg nem fogok tudni tovább kitartani. Megfogalmaztam magamban a választások előtt, hogy ha nincs kormányváltás, akkor elhagyom a pályát, mert azt sejtettem előre, hogy ha a Fidesz-KDNP-kormány marad, akkor a pedagógusok következő négy évben semmi jóban nem reménykedhetnek”
– fogalmazott Tóth.
Állítása szerint nem szándékosan került a figyelem középpontjába az utóbbi hónapokban, azt követően, hogy ő volt az első, aki polgári engedetlenséggel tiltakozott az ellen, hogy egy rendelettel beszabályozta a kormány február elején a pedagógusok sztrájkját.
Előbb 12 közvetlen kollégája csatlakozott hozzá, majd egyre több iskolában cselekedtek hozzájuk hasonlóan.
A pedagógusok szerették volna, hogyha a következő kormányban önálló minisztériumot kap az oktatás, azonban az Orbán-kormányban a közoktatás a közegészségüggyel együtt Pintér Sándor Belügyminisztériumának felügyelete alá kerül.
Tóth Viktor közölte, amikor kiderült, hogy melyik tárcához kerül az oktatás, az jutott eszébe, hogy megint csak az erő az, ami itt dolgozik.
Eddig volt egy ilyen kedves kis Mikulás bácsi, aki elirányította a céget, most meg úgy néz ki, hogy jön a keresztapa, aki majd lófejet tesz minden pedagógusnak az ágyába, hogyha itt hisztizik. Nem tudom, mi a terv, mert ha tényleg rákényszerítik a pedagógusokat, hogy elhagyják a pályát, akkor fogalmam sincs, hogy ki fog holnap tanítani, hogy a klasszikus szlogennel éljek
– mondta.
Tóth arra is kitért, bár a fizetés is fontos szempont volt, de elsősorban erkölcsi okok miatt döntött úgy, hogy elhagyja a pályát.
Ha csak a pénz lett volna a szempont, akkor már rég felmondtam volna. Nagyon sok pedagógus él úgy, hogy inkább visszaszorítja az igényeit, vagy összekuporgatja azt a pénzt, amire szüksége van egy házfelújításhoz, vagy egy családi nyaraláshoz, de azt mondja, hogy ez az ő hivatása, és ezt szereti csinálni. Én most értem el arra a szintre, hogy ha a munkáltatóm nem vesz emberszámba, és két lábbal tiporja a munkavállalói és az állampolgári jogaimat, akkor minek csináljam tovább?
– tette fel a kérdést.
A pedagógus úgy látja, sok kollégájának az a megküzdési stratégiája, hogy belenyugszanak a megváltoztathatatlannak tűnő helyzetbe, és fásultan, de folytatják a munkát.
Csalódott, mert az a részvételi arány, ami a sztrájkban volt felfedezhető, hihetetlenül kevés. Becslése szerint a 180 ezer pedagógus közül 60 ezren sztrájkoltak, de nem érti, hol volt a maradék 120 ezer. Amíg magukért nem állnak ki, addig nem várhatják a közvélemény támogatását.
Tóth szerint a baj az, hogy a diák lesz a vesztese az egésznek. Úgy látja, lesznek még pedagógusok, akik otthagyják a pályát, vagy anyagi, vagy erkölcsi okokból. És lesznek, akik összeszorítják a fogukat és tovább csinálják, de az elégedetlenség, a kifacsartság bennük is dolgozik. Ezt pedig a diák sínyli meg.
