A 32. THEALTER fesztiválra idén július 29. és augusztus 6. között várták az érdeklődőket a napfény és a szabad színházak városába, a hazai független szcéna legizgalmasabb színházainak és alkotóinak előadásait bemutató programsorozatra. Ezúttal 9 nap alatt, 7 helyszínen 31 produkciót láthatott a nézőtereket megtöltő, Szeged és Budapest mellett Magyarország 15 megyéjének 61 kisebb-nagyobb településéről és a határon túlról – 4 országból – érkező lelkes közönség. Bemutatták a THEALTER(30+1) konferencia előadásaiból készült, a fesztivál történetéről keresztmetszetet adó kötetet is.
„Az idei fesztivál – bár olyan jól ismert, csodálatos színészek is a vendégeink voltak, mint például Zsurzs Kati, Nagy Mari, Nyakó Júlia, Hajduk Károly vagy Kaszás Gergő – egyértelműen a fiatalok fesztiválja volt, és újra megmutatta: a független színház él, erőteljes, rólunk, hozzánk szól”
– mondja az idei válogatásról Martinkovics Katalin, a MASZK Egyesület alelnöke. – „Most is aktuális, fontos, húsbavágó kérdésekről beszéltek az előadások és beszélgettek alkotók és nézők, és szabad, nagy teret adtunk a fiatal művészeknek – mindez együtt a legfontosabb missziója ennek a találkozónak. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik részt vettek a fesztivál előkészítésében és lebonyolításában, fellépőinknek, partnereinknek, támogatóinknak, és természetesen a közönségünknek, hiszen idén is kitartottak mellettünk.”
Proics Lilla, a THEALTER kritikus szekciójának állandó résztvevője így értékelte a 32. szegedi fesztivált: „Ahelyett, hogy részletezném dühödten a hazai független kultúra aktuális helyzetét, el tudom mondani egy szóval is: tarvágás. Ezért aztán nem jöttem nagy elvárásokkal, hiszen a tett az volt, hogy ebben az évben is lett THEALTER. Rengeteg áldozatos munkát végzett az a maroknyi csapat, akiket idén ugyancsak tüneményes önkéntesek támogattak kilenc sűrű napon át. Volt miért! Bár már korábban — más fesztiválon is — megtanultam, hogy ahol a válogatók vállalnak kockázatot, és nem az unásig kipróbált, bombabiztos mainstreamre építenek, ott mindig vannak közepes, erősen középszerű, de még vacak produkciók is. Voltak idén is. Azonban az első meglepetés után jött a többi, pedig nem számítottam ennyi érzelmes, okos, nyitott előadásra. Számos, járt utat bátran hátrahagyó, mély művészi érdeklődésre, igényességre, sőt, elkötelezett kritikai gondolkodásra alapozott munkát láttam. Nem tudom, mit jelent ez a jövőre nézve. Mi lesz a sarjakkal? Nőhet-e belőlük erdő? És meddig lehet a tarvágás közepén fesztivált csinálni?”
„Ez a fesztivál minden évben megmutatja, mi az, ami leginkább foglalkoztatja a független színházi alkotókat. Az idei év nekem a Bátor Dolgok Fesztiválja. Bátor dolog beszélni magunkról, a művészi és civil bizonytalanságunkról, a félelmeinkről. A csalódásról azokban, akiket tiszteltünk, akikben megbíztunk. Bátor dolog beszélni a múltról, és hát, a jelenről is. A THEALTER minden évben nagyot merít az évadban bemutatott produkciókból, a válogatás egyik szempontja viszont kétségtelenül az, hogy mit hívhat meg, mire elég a támogatás. Ahogyan a legtöbb művészeti fesztivál, a THEALTER léte is állami és önkormányzati támogatásoktól függ. A mecenatúra a kulturális tao bevezetésével eltűnt a rendszerben, és addig, amíg a látványsport vagy a film támogatásával nagyobb adókedvezményt lehet elérni, csak a legelvetemültebb kultúrapártolók támogatják a színházakat. A fesztivál éves költségvetése nagyjából 20 millió forint, ebből idén 10 millió forint az állami támogatás.” – foglalta össze tapasztalatait a THEALTER visszatérő vendége, dr. Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség korábbi ügyvezető titkára, aki ezúttal az egész fesztivált figyelemmel kísérte. – „A THEALTER méretében kicsi fesztivál, három-négy helyszínen játsszák a stúdiószínházi léptékű előadásokat kilenc napon keresztül, pár nap után a törzsközönség már ismerősként üdvözli egymást. Tudjuk, mire számíthatunk: arra, hogy bármelyik nap érhet meglepetés. Jó lenne, ha még sokkal többen lennénk, pedig tudom, a helyszínek épp ennyi nézőt (vagy alig többet) bírnak el. Jó lenne, ha újra a függetlenek szakmai találkozója is lehetne a fesztivál, ahol nemcsak játszanak a társulatok, hanem nézik egymást és ráérősen beszélgetnek. Amikor megkérdezem, miért nincs így, az első ok a pénz, hiszen csak úgy itt maradni, arra nincs pénze se a kritikus egzisztenciális helyzetben lévő színészeknek, alkotóknak, se a fesztiválnak. A csapatok fesztiválról jönnek, fesztiválra rohannak tovább – talán érdemes lenne az időzítést is összehangolni, hogy legyen egy hely, ahol mindenki kifújhatja magát. És lehetne ez a hely Szeged, lehetne a THEALTER.”
Az eseményekről idén is a fotókkal illusztrált blogjr írások tudósítottak, rögzítették a fesztivál alatt élőben közvetített, zoomon zajló (így bárki által „látogatható”) kritikus szekció beszélgetéseit, és idén is forgattak THEALTER Híradókat, melynek adásai bárki számára elérhetőek lesznek a fesztivál honlapján, illetve youtube-csatornáján.
A THEALTER fesztivál fő támogatói Szeged MJV Önkormányzata, az NKA Kulturális Fesztiválok Kollégiuma és az Emberi Erőforrások Minisztériuma, médiatámogatója a Revizor – a kritikai portál volt.
(Fotó: thealterphoto2022)
