A magyar minisztertanács 1870. július 20-án felállította a fiumei kormányzóságot és a kormányzó megkapta a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság elnöki tisztét is. A Kereskedelemügyi Minisztériumban megszervezték a Fiumei Kikötő Építő Hivatalt. A kikötő építésvezetőjévé 1877. október 5-én kinevezték Hajnal Antalt.
A mérnökről a Makói József Attila Múzeum emlékezett meg közösségi oldalán.
Hajnal Antal 1838. augusztus 31-én született Makón. A Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd a budai Joseph Polytechnicumban. A diplomája megszerzése után európai tanulmányútra indult, hazatérte után Békés vármegyében volt főmérnök. A kiegyezést követően a Mikó Imre vezette Közmunka és Közlekedési Minisztériumban helyezkedett el. A minisztériumban a folyószabályozás és a vasúti közlekedés ügyeivel foglalkozott.
1872-ben kinevezték főmérnökké és a vízépítési ügyek kerültek hozzá, közöttük a fiumei kikötőépítés. Fiumét Mária Terézia 1776. augusztus 9-én a buccarii és a vinodoli kerülettel együtt Magyarországhoz csatolta. Ekkor kezdődött a város államjogi viszonya Magyarországhoz, amely a trianoni békediktátumig tartott. Már Széchenyi és Kossuth is támogatta Fiume fejlesztését. Kiemelt fontosságú volt a Buda–Fiume vasútvonal megépítése, sőt 1846-ban Kossuth Lajos kiadta a jelszót:
„Tengerhez, magyar! El a tengerhez!”
A vasút azonban csak a kiegyezést követően, 1873-ban érte el a tengerpartot. A magyar minisztertanács 1870. július 20-án felállította a fiumei kormányzóságot és a kormányzó megkapta a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság elnöki tisztét is. A Kereskedelemügyi Minisztériumban megszervezték a Fiumei Kikötő Építő Hivatalt. A kikötő építésvezetőjévé 1877. október 5-én kinevezték Hajnal Antalt.
Hajnal Antal a századfordulón a kikötő alábbi építményeit emelte ki:
- a nagykikötő,
- a Baross Gábor-fakikötő,
- a haditengerészeti naszádkikötő,
- a kőolajkikötő,
- a hajógyár,
- valamint a Fiumara-csatornakikötő.
A nagykikötő rakodópartjai mellett egyszerre 23 nagy gőzös, és öt kisebb parti gőzös, valamint 40 vitorlás tudott kikötni. A kőolajkikötőben hat hajó rakodhatott egyszerre. A Baross Gábor-fakikötőben kilenc nagy gőzös, és öt kisebb hajó. A Fiumara-csatornában 80 parti vitorlás kapott biztonságos elhelyezést. A vasúton szállított ipari és mezőgazdasági termékekből 2635 vasúti kocsit tudtak fogadni.
Hajnal Antal 1906-ban nyugdíjba vonult és a következő év január 17-én elhunyt.
Fiume fénykorában a magyar külkereskedelmi forgalomból merítette erejét. A tengeri áruforgalom 1871–1875 között éves átlagban 165 000 tonna volt, de 1901–1904 között már 1 221 300 tonna! A hajóforgalom az 1867-es 12 420 hajóról (főleg vitorlások) 1899-re 21 624 hajóra nőtt. A járművek vízkiszorítása még nagyobb mértékben, 230 976 tonnáról 3 148 887 tonnára emelkedett! Fiume Európa tizedik legforgalmasabb kikötője volt.
Mindez az első világháborúban elszenvedett vereséget követően elveszett Magyarország számára. Az első világháború végére az olasz és a horvát nemzeti törekvések határozták meg a város jövőjét. Fiumét 1924-ben kettéválasztották. Az Olasz- és a Szerb–Horvát-Szlavón Királyság osztozott rajta. 1948-ban Jugoszlávia fennhatósága alatt egyesült. 1992-től Horvátország legfontosabb kikötője.
(Képek: József Attila Múzeum)
