Magyarországon összesen 124 boszorkányperről lehet tudni biztosan, melynek több mint a fele Szegeden, a most már Boszorkányszigetnek keresztelt területen zajlott. Az egyik leghírhedtebb boszorkányper is éppen Szegeden zajlott 1728. július 23-án.
Szeged városát először pestis, aztán az árvíz sújtotta, nem meglepő, hogy amikor a várt esőzés helyett szárazság, majd jégeső jött, kissé betelt a pohár a lakóknál. A tömeghisztériává fajuló gyanúsítgatások sorát Kökényné Nagy Anna bábaasszony indította el a városban.
Már ellene is folyt eljárás Makón, és sokan kétségbe vonták szakmai alkalmasságát is, miután meghalt a kezei között egy újszülött. A papok közben elterjesztették, hogy azért nem segít az esőért könyörgő istentisztelet, mert van, aki kiköpi a szent ostyát. Ezzel is gyanúsították az ismert bábát, aki ijedtében beárulta néhány ellenségét, hogy mentse az irháját (négy bába is volt a vádlottak közt).
Egykettőre megteltek a börtöncellák a vélt boszorkányokkal, a feketelistára leginkább védtelen szegények kerültek fel. Ugyanakkor a képzeletbeli boszi-hadsereg élére a város leggazdagabb polgárát, az egykori főbírát, Rózsa Dánielt tették meg a vádaskodók. Szegény 82 éves bácsi a kínzások hatására vallomást tett, hogy valóban ő adta el pénzért a csapadékot hét évre a törököknek, majd zacskókba kötötte az esővizet a hordói alá. A szegedi boszorkányokról nem csak az hírlett, hogy a pogánysággal azonosított törökökkel cimborálnak, hanem hogy egy különleges kenőccsel tudnak repülni, majd felkantározzák keresztény embertársaikat és rajtuk nyargalnak, no és persze az ördöggel hálnak buja vigasságokon.
A Boszorkány-sziget, ami a Tisza szabályozása miatt valójában már csak félsziget (Fotó: wikipédia)
Volt, akit a kínvallatásokon annyira megtörtek, hogy fájdalmai hatására elismerte: egy gyereknek levágta a fejét és tököt tett a helyére. Az események hátterében természetesen semmiféle paranormális erő nem játszott közre, csupán arról volt szó, hogy a török megszállás után rengeteg nincstelen és kétségbeesett ember lepte el a várost, a kilátástalannak tűnő helyzetet pedig csak fokozta a hosszan tartó aszály is.
Az ominózus nyári napon, 1728. július 23-án még forróbb lett a levegő, mint máskor: hat férfit és hat nőt égettek el nagy nyilvánosság előtt máglyán, plusz egy tizenharmadik áldozat is életét vesztette, akit előtte lefejeztek és testét szintén a cölöphöz kötözték. Lett volna több nyomorult is a tűzre vetve, de volt, aki öngyilkos lett a börtönben, hárman megfulladtak, egy fiatalasszony pedig várandós volt, őt csak a szülés után ölték meg. Az összesereglett nézők ujjongva nézték az óriási füstöt eregető máglyákat, mert isteni büntetésként tekintettek a kivégzésekre. Addigra újabb 28 nevet hordtak össze a megkínzott áldozatok, akik börtönben várták a hasonló végkimenetelt, de szerencsére III. Károly felfüggesztette a végrehajtást.
Magyarországon ez volt egyébként az utolsó kivégzéssel végződő boszorkányper. Végül Mária Terézia elégelte meg a boszorkányfogdosást, és apja nyomdokaiból kitérve 1755-ben betiltotta Monarchia-szerte ezt az önkényes tömeggyilkosságot. Sőt, 100 évre titkosították is a periratot, úgy szégyellték, hogy ezek a kivégzések megtörténhettek. A feljegyzések szerint az utolsó boszorkányégetés Lengyelországban volt 1783-ban.
| Megközelítés
A Boszorkány-szigetnek nevezett terület Alsóváros és a Tisza között fekszik, és meghatározását tekintve valójában inkább félszigetként, part menti ártérként állja meg a helyét. Súlyos aurájú területét könnyen megközelíthetjük, ha Szegeden járva a Tisza Lajos körút klinikánál lévő végén jobbra kanyarodunk, majd a klinikai épületek előtt elhaladva eljutunk a parton a töltésig. Innen az erdőbe, a partra kanyarodunk, és már ott is vagyunk. |
(szeretlekmagyarorszag.hu nyomán)
.jpg){kind=link}