A mórahalmi parkban bejárható Nagy-Magyarország kicsinyített mása, makettek formájában láthatóak emblematikus épületek. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper azt vizsgálja, meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót a park építtetői, ötletgazdái – számolt be róla a Magyar Narancs.
A megyei napilap 2018 júniusában már arról írt, hogy a korábbi tulajdonost különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás kísérletének gyanújával őrizetbe vette a NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága. A büntetőper előkészítő ülésén, 2020 szeptemberében a Szegedi Törvényszéken Bálint Márton ügyész a vádat ismertetve azt mondta, a 2010-ben kezdődött 650 milliós beruházás építtetői a kezdetektől finanszírozási gondokkal küzdöttek. Ezt úgy próbálták orvosolni, hogy az építkezés alatt a valóságnak nem megfelelő teljesítési igazolásokat állítottak ki. Készre jelentettek olyan munkafázisokat, amelyek még zajlottak; ezt azért tették, hogy a támogatás következő részletét felvehessék, csakhogy a trükk kiderült az ellenőrzéskor.
Félrevezették a támogatást folyósító hatóságot, a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséget (DARFÜ), ezzel követték el a költségvetési csalás kísérletét. A fejlesztési ügynökség menet közben megbírságolta az építtetőt, elvonta a megítélt támogatás 25 százalékát. A Csongrád-Csanád Megyei Főügyészség úgy látja, a park végül nem is a tervek szerinti minőségben készült el.
Az államot 436 millió forint kár érte, amiből 50 millió térült meg a vádirat szerint. Mivel nem tudták visszafizetni, az állam végrehajtást rendelt el. A végrehajtás után licitálni lehetett a parkra, amelyet az egyetlen jelentkező, Mórahalom önkormányzata vett meg – 50 millióért.
Az első-, a másod- és a negyedrendű vádlott, B. S., D. I. és Sz. K. ragaszkodik az ártatlanságához. Az ötödrendű vádlott, K. S. R. műszaki ellenőr azonban elismerte, hogy bűnös. Azt mondta, tisztában volt azzal, hogy a teljesítési igazolások egy része valótlan tartalmú, de a projekt vezetője, a harmadrendű vádlott K. B. arra kérte, írja alá ezeket is, és ő megtette, együttműködött vele, hogy megmaradjon az állása.
Így volt – ismerte el a következő tárgyaláson K. B., aki nagyon megbánta, hogy azután is kitartott a projekt mellett, amikor már látszott, nem lehet megcsinálni problémák nélkül. K. végül már a saját pénzét is betette a projektbe, kölcsönöket vett föl, és diplomás ember létére hordta a téglát, hogy kész legyen a park.
Az elsőrendű vádlott, B. S. építőmérnök, közgazdász állítja, nem áraztak túl semmit, és nem látott pénzt a projektből, inkább fizetett bele.
A másodrendű vádlott D. I. magyar–történelem szakos középiskolai tanár és újságíró, szerkesztő bölcsészként nem tudott sokat hozzátenni a kivitelezés aprómunkájához, de tényleg aláírta a dokumentumokat. Elhitte, hogy nyugodtan készre lehet jelenteni a parkot, mert az ellenőrök úgyis később jönnek – nem így lett.
