Ma, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján megnyílt a makói zsinagóga az emlékezők előtt. Később jelképes menet indult, amin néhány tucatnyian vettek részt. Megálltak Kecskeméti Ármin főrabbi emléktáblája előtt, majd elsétáltak a zsidó emlékjelig, ahol rövid megemlékezést tartottak.
A Csanád vezér téri emlékjelnél Urbancsok Zsolt, a Dr. Kecskeméti Ármin Baráti Társaság elnöke felidézte: 78 évvel ezelőtt hozta létre a magyar kormány az első gettót Kárpátalján. Két hónappal később már a makói vasútállomásról gördült ki az a szerelvény, amely csaknem 2 ezer makói és környékbeli zsidót szállított a koncentrációs táborokba. Közülük 1200-an soha nem térhettek haza.
Simon Hajnalka, a makói zsidó közösség tagja arról beszélt, voltak hősök akkor is, akik emberek tudtak maradni. Mi megtettük volna-e? Egy-két embert, vagy egy egész családot befogadni, miközben besúgók, árulók árgus szemétől rettegett mindenki? – tette fel a kérdést. Beszédében kitért arra: Makón Csala Sándorné Gyűrösi Rozália és édesanyja egy nyolc tagú zsidó családnak adott menedéket. A Paskesz családdal ismerték egymást, majd ahogy szaporodtak a zsidók elleni rendelkezések, a családfő felajánlotta a segítségét. Először a három éves lányukat vették magukhoz, azt mondták, hogy egy pesti rokon. 1944-ben hónapokon keresztül bújtatták Paskeszéket az Arany János utcai házuknál egy 4×4 méteres melléképületben. Mindig máshol vásároltak, hogy ne legyen feltűnő a nagy mennyiség, az ajtót pedig szekrénnyel takarták el. A leszármazottakkal együtt több mint százan mondhatják el, hogy Rózsika néniéknek köszönhetik az életüket – fejtette ki Simon Hajnalka.