1986. április 26-án következett be az ukrajnai Csernobilban, a magyar fővárostól hozzávetőleg ezer kilométerre a világ (hivatalosan) legsúlyosabbnak tartott atomerőmű-szerencsétlensége. A baleset híre nagyon lassan terjedt: hazánkban a Magyar Rádió 28-ai, esti hírmagazinja számolt be róla elsőként, röviden. A tényleges veszélyről azonban még évekig nem esett szó.
Harmincnégy esztendeje, április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a Kijevtől 130 kilométerre lévő, csernobili erőműben két robbanás rázta meg és vetette szét a négyes blokk reaktorát. A detonáció felszakította a létesítmény tetejét és falait. Tíz napig égett a tűz a reaktorban.
A katasztrófát részben a reaktor tervezési hibája, részben egy nem engedélyezett kísérlet okozta. A hűtővíz hőmérséklete emelkedett, a szabályozórudak pedig emiatt automatikusan megindultak lefelé. Ám ezeknek alsó része grafitból készült – ami viszont nem nyeli el a neutronokat. A reaktor teljesítménye váratlanul megugrott, a gőznyomás robbanást idézett elő, majd kémiai robbanás történt, és hasadási termék került a levegőbe.
A szovjet vezetés azonnal értesült a balesetről, de a hírt csak 28-án hozták nyilvánosságra, amikor már Svédország kért felvilágosítást a radioaktivitás emelkedésének okairól.
A balesetet – a vizsgálat szerint – elsődlegesen emberi mulasztás okozta, az erőmű vezetőit 1987-ben tíz év börtönre ítélték. A nyilvánvaló tervezési hibákat államtitokká nyilvánították.
Az ENSZ adatai szerint a balesetnek 47 halálos áldozata volt közvetlenül. Mintegy 600 ezer embert ért erős sugárzás, amelynek következtében négyezren halhattak meg rákbetegségekben. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a baleset 20-nál több európai országot érintett. Hazánkat két hullámban érte enyhe-közepesnek minősített radioaktív szennyezés.
Eközben a tavaszi munkáról cikkezett a magyar sajtó
A nemzetikönyvtár.blog.hu „lapszemléjében” a 30. évfordulón arról írt, hogy a magyarországi lapok legkésőbb 28-án, hétfőn hírt adhattak volna a katasztrófáról, ám ez nem történt meg.
A Népszabadság, a Népszava és a Magyar Nemzet címlapját olyan címek töltötték meg, mint hogy „Felgyorsult a tavaszi munka”, „Kommunista műszakok országszerte”, „Washington titkos akciókkal fenyegeti Líbiát”, vagy hogy „Május elsejére halasztották az Arab Liga csúcsértekezletét”.
Május 1-jére és az azt követő hosszú hétvégére készült az ország, Kádár János pedig az ünnepi beszédén dolgozott.
Április 28-án a Magyar Rádió bemondója a BBC adása és az MTI rövidhíre alapján bejelentette a katasztrófát a 21 órai hírekben. Április 29-én a Népszabadság 2. oldalának közepére egy rövid MTI-hír került be a katasztrófáról, a Magyar Nemzet pedig a 8. oldalon kisebb terjedelmet szánt a témának, mint annak, hogy tehergépkocsi-átadási ünnepséget tartottak Nádudvaron. Április 30-án a Magyar Nemzet a 6., a Népszabadság a 4. oldalon jelentetett meg cikkeket a katasztrófáról. Negyedikén a Népszava volt az első szerkesztőség, amely a címlapon mert beszámolni az eseményekről:
„Magas rangú vezetők szemleutat tettek a csernobili atomerőmű térségében” cím alatt.
Néhány nappal később a Népszabadság kiemelte a nyugati lapokban folyó hisztériakeltési hadjáratot, miközben – írják – „a sugárzás szintje a távolabbi körzetekben semmi esetre sem veszélyes”.
Magyarország legkevesebb két sugárdózist kapott, enyhébb-közepes erősségűt.
Az HBO MAX kínálatában megtalálható a Csernobil c. minisorozat. Talán a jelenleg zajó orosz agresszió kapcsán sem lenne baj ha felidézzük , milyen mocskos rendszer működött a Szovjetunióban.
