November 25. a Magyar Labdarúgás Napja. A Szirbik Miklós Egyesület ennek alkalmából kerekasztalbeszélgetést szervezett csütörtökön, kiegészítve a focit a makói sport múltjával.
A magyar Aranycsapat 1953. november 25-én nagy meglepetésre Londonban győzte le az angol válogatottat. Ennek okán 1993. óta a Magyar Labdarúgás Napja ez a dátum – vezette fel a sportcsarnokban megtartott kerekasztalbeszélgetést Zeitler Ádám, a Szirbik Miklós Egyesület elnöke.
Kérdésére Márton Imre a Makó Budo Klub vezetője felidézte, hogy egy focis társaságból lett közösség és más edzésekre is elkezdtek járni, például birkózásra, más településekre. Szombathelyen megismerkedett az aikidoval, a főiskoláról hazatérve úgy döntött, egy csapatba szerveződnek, ami összeszedi a küzdősportokat. Először az MSVSE-ben kezdték 1982-től, a szabadidő sport szakosztály küzdősport ágaként. Akkor előfordult, hogy 63 gyermek is volt a kezdők aikido edzésen. 1989-ben megalakult a Makó Budo Klub és a ’90-es években az aerobik is csatlakozott hozzájuk. Jelenleg 190 versenyzőjük van 6 szakosztályban.
A csarnokban működő sportmúzeum kurátora, a makói múzeum munkatársa Forgó Géza elmondta, 2004-et a sport évének hirdette az Európai Unió, ehhez csatlakoztak Makón is. Molnár László akkori sport tanácsnokként kapta a feladatot a sporttörténeti kiállítás megvalósítására. A régi tárlat létrehozásában, ami azóta átköltözött a csarnokba ősszel, nagy szerepe volt Molnár Lászlónak.
A gyűjteményt el kellett költöztetni a régi Galamb kollégiumból, ez szeptemberre sikerült. Forgó szerint bár Makó kisváros, de rengeteg érték van a kultúra mellett a sportban is. A Halász Tamáshoz köthető Makói sporttörténeti könyv és a hozzá kapcsolódó honlap az alapja a kiállításnak. A muzeológus hozzátette, akár az idegenforgalmi ajánlatba is bekerülhetne, nem sok ilyen gyűjtemény található Magyarországon.
A labdarúgó csapat másodosztályban elért bronzérme 15 évvel ezelőtt történt – tért rá a labdarúgásra Zeitler Ádám. Felidézte: az egyik hazai meccs előtt születésnapja alkalmából ő végezhette el a kezdőrúgást, azon kikaptak a makóiak, utána viszont nem volt megállás.
Czirbus Gábor, a bronzérmes csapat kapusa a makói sport jelenéről szólva elmondta: bízik benne, hogy új eredményekkel fel tudják tölteni a múzeumot. Ezt követően a sportmúzeumnak ajánlotta azt a mezét, amelyikben abban az emlékezetes szezonban védett és tablóképeket az akkori csapatról.
Makóra kerüléséről felidézte, Ménesi Gábor visszavonulása után szerették volna, ha ő tölti a kapus posztot. Különleges élménynek nevezte, hogy kupa meccsen pont a korábbi csapata, a Békéscsaba ellen védett először és ráadásul nyertek is. Jó csapat volt, keményen edzettek, és a Magyar Kupában a főtáblán nagyobb csapatokat vertek ki, pl. Győrt 11-es párbajban és a Diósgyőrt.
A téli szünetben még a 7. helyen álltak, végül odaértek a 3. helyre. A Fradi elleni találkozókat nagy élménynek nevezte, egy nagy csapat stadionjában játszottak, villanyfényben. Ugyanúgy készültek a meccsekre, de a zöld-fehér ellen mindig hatalmas média felhajtás volt. Az első Üllői úti találkozót 12 ezer néző előtt rendezték villanyfényben, a macska-egér harc eredménye 0-4 lett. A következő szezonban már 1-1-et értek ugyanott, a makói visszavágón pedig 2-2 lett.