Mint arról beszámoltunk, egy friss teszt alapján több mint három és félszer annyi arzén van a makói ivóvízben, mint az elfogadott felső határérték. Ezt a vizet isszuk, ebben készül gyermekeink számára az étel, pedig a Nemzeti Népegészségügyi Központ komoly egészségügyi kockázatokra figyelmeztet.
Az arzénra vonatkozó határérték 10 µg/l, a makói ivóvízben ez az érték 36,4 (!). Az ivóvíz arzén tartalma egyébként a legtöbb esetben természetes, geológiai eredetű. A földkéregben gyakran megtalálható elem. A talaj mélyebb víztartó rétegeiben fordul elő és onnan kerül az ivóvízbe. A geológiai eredet mellett emberi tevékenység is szennyezheti arzénnal a környezetet, az ivóvízbázisokat (bányászat, meddőhányók; fémolvasztás; szén, olaj, hulladékok égetése, arzén tartalmú növényvédő szerek).
Nagy dózisban erős gyomortáji fajdalom jelentkezik, hányással és hasmenéssel, ami nagyfokú folyadékvesztéssel jár. Ez a hatás azonban az ivóvízben esetlegesen előforduló, határérték feletti mennyiség több százszorosa esetén lép fel. És most jön a lényeg:
kisebb koncentrációk hosszan, évtizedeken át tartó bevitele eseten csak sok év után okoz észrevehető tüneteket, epidemiológiai vizsgálatok egyértelmű összefüggést mutattak ki az ivóvíz határérték feletti arzén koncentrációja és egyes rákos megbetegedések kockázatának növekedése között.
Eszerint különösen nő a bőrrák kockázata, de nagyobb koncentrációk esetén a tüdő-, vese-, és hólyagrák kockázata is növekszik. Hazai epidemiológiai kutatások egy vízellátási körzet ivóvizének arzén tartalma és terhességi és születési rendellenességek, pl. spontán abortusz gyakorisága között igazoltak összefüggést.
Ezért lenne fontos lezárni a makói ivóvízminőség-javító programot, azonban 5,3 milliárd forint elköltése után a projekt megrekedt 95 százalékon, a Farkas Éva vezette önkormányzat pedig nem hajlandó foglalkozni vele.
(Fotó: Farkas Éva Erzsébet Facebook oldala)
