Az alacsony bérek és a munkaerőhiány miatt hátrányos helyzetben van az egészségügy – fogalmazott a Makói Csípősnek Leitner Szilárd, aki dolgozott külföldön, volt honvéd, most pedig az egészségügyben dolgozik.
,,Gyerekkorom óta szeretek segíteni a hazámnak, később ez az emberek iránti segítségben valósult meg. Külföldön is jártam, láttam, ott milyen az élet, meg tudtam tapasztalni. Haza akartam jönni, hogy a megszerzett tudásomat itt fektessem be, tudjam kamatozni Magyarországon” – mesélte oldalunknak Leitner Szilárd.
Életem talán három legfontosabb alappillére: a pénzügy, ilyen területen vezettem vállalkozásokat; a katonaság, ugyanis szolgáltam, védtem a határt és volt némi külszolgáltatom is; most pedig az egészségügyben dolgozom. Előbb a Honvédkórházban, azóta Makón és Hódmezővásárhelyen.
Komlón születtem, de kisgyermek koromba Magyarcsanádra költöztünk, ott nőttem fel, később laktam Makón, Budapesten, Londonban, most már 2 éve, hogy visszaköltöztem Makóra. Mindig is itt képzeltem el az életemet, mindig is makóinak vallom magam.
Az ősz folyamán egy jótékonysági bálon eszközöket kapott a hódmezővásárhelyi-makói kórház. Ez mekkora segítség és egyébként hogyan látod az egészségügy helyzetét?
Az egészségügy mindig nehéz helyzetben volt, de az utóbbi években különösen. Míg az árak megdrágultak, addig az egészségügyi fizetések, – amelyek amúgy sem voltak magasak, – nem megfelelő ütemben növekedtek. A közmédia nem erről számolt be, valójában volt némi bérnövekedés, de korántsem annyi, ami vonzóvá tenné ezt a karriert bárki számára. Egy gyárban többet megkeres az ember, mint egy műtőben.
Ez az egyik, az alacsony bérek, ami miatt hátrányos helyzetben van az egészségügy. A másik, hogy van egy munkaerőhiány, – mint minden területen, – de mivel a kórházakon minél többet akarnak spórolni, nem tudtak több dolgozót felvenni, ezért kevés alkalmazottnak kell elvinni sok munkát. Ezért nőnek meg a várólisták, nehezen jutnak megfelelő ellátáshoz a betegek.
Ehhez jön a saját erős eszközbeszerzés, ami gondolom nem olcsó.
Aminek örülök és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy Makón a kórházban új laporoszkópos eszközöket kaptunk. Ezek segítségével korszerűen tudunk műtéteket végrehajtani. Olyanokat, amelyek nagy bemetszést igényelnének és ezáltal kockázatosabbak, nehezebben gyógyulnának, egyszerűen három apró metszeten behatolva el tudjuk végezni.
Örülök, hogy ezen a polgári összejövetelen volt annyi vendég, hogy 6 millió forintot összeszedtek erre a célra. Viszont sokkal jobb lett volna, ha nem ilyen jellegű rendezvényeken kell összeszedni ezeket a pénzeket, hanem a megfelelő támogatást megkapják a kórházak és ez egy alap dolog, hogy ezek a korszerű gépek rendelkezésünkre állnak.
Jó lenne változtatni és egy kicsit a kórházakra is gondolni. Makón egyébként is kevesebb az alkalmazott, szülészet nincs, amit kiemelt fontos dolognak tartok, hiszen ha valakinél beindul a szülés, nem mindegy, hogy Vásárhelyre kell menni, vagy ide, helybe. De mi van mondjuk egy nagylakival, aki még távolabb van Hódmezővásárhelytől.
