A világháború első évében úgy tűnt, hogy a fronton a karácsony éppen olyan lesz, mint a háború bármely másik napja, ugyanis XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását a szemben álló katonai tömbök egyhangúan utasították el.
Azonban a több hónapja tartó vérengzésbe belefáradó katonák karácsonykor a megmerevedett nyugati frontvonal több szakaszán nem hivatalos fegyverszünetet kötöttek egymással, amely a legtöbb esetben csak egy-két napig tartott, néhány ponton azonban hetekre békét teremtett. Szenteste a német katonák feldíszítették a lövészárkokat, karácsonyfát állítottak, majd a Stille Nachtot énekelték, amire felfigyeltek az ellenséges lövészárkokban lapuló angolok, akik ezután szintén karácsonyi dalokat kezdtek énekelni. Híressé vált az a jelenetsor, amikor az egymással addig farkasszemet néző német és brit katonák fegyvereiket hátrahagyva előbújtak a lövészárkokból, hogy köszöntsék egymást. A britekhez kisvártatva csatlakoztak a velük együtt harcoló franciák is. A szembenálló felek ajándékokat cseréltek, sőt futballmeccset is játszottak.
A harctéri futballmeccs és a közös játék öröme ritka és különleges pillanat volt a hónapok óta, majd később még évekig egymást gyilkoló felek között, s akik átélték, azok évek, sőt évtizedek múltán is nagy elragadtatással beszéltek róla. Többen bevallották, hogy akkor és ott, a jeges lövészárkok között érezték át először igazán a karácsony erejét.
A tisztek és a parancsnokok tanácstalanul nézték a szembenálló katonák barátkozását. Lövetni nem mertek, mert a csapatok túl közel voltak egymáshoz, sőt helyenként össze is keveredtek. Attól tartottak, hogy a „fegyverletétel” ragályosan terjedni fog, s nem tudják majd visszaparancsolni katonáikat saját hadállásaikba, és rávenni őket, hogy újra öldössék egymást.
Egy évvel később az olasz fronton, ahol az osztrák–magyar csapatok lövészárkai alig 10–20 méterre voltak az olaszokétól, a katonák kis kövekre kötözött cigarettát, csokoládét dobáltak át egymásnak karácsonykor. A tisztek itt sem nézték jó szemmel ezt.
Az osztrák-magyarok csapatok Szenteste alkalmából karácsonyfát állítottak. A karácsonyfa-állítás a német hadseregben jelent meg először, méghozzá az 1870–71. évi francia–porosz háborúban. Német hatásra, osztrák közvetítéssel terjedt el a szokás magyar területeken, nem utolsó sorban a közös hadsereg és a honvédség révén.
A harctéren is celebráltak misét a tábori lelkészek, gyakran a fedezékekben, de nem messze a frontvonaltól, a pihenőben lévő katonák templomi misén is részt vehettek. A karácsonyi ebéd általában jobb és kicsit több is volt, mint egy átlagos háborús hétköznapon, főként az első években.
A harctéri karácsonyról bővebben a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján olvashat, ide kattintva.
A cikk első megjelenése 2021. december 26-án volt.
|
Szeretne a jövőben is olvasni hasonló cikkeket? A Makói Csípős mögött nem állnak milliárdosok, működésünkre az olvasók, az Önök segítségére van szükségünk. A Donably-n könnyedén beállíthatja, mekkora összeggel tudja támogatni munkánkat. |
