[ad 1]
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság nemrég arra volt kíváncsi, hogy valóban kakaóvajat használtak-e csokoládé mikulásokhoz, és megfelel-e az előírásoknak a silányabb minőségű növényi zsírok aránya. Az eredmények nagyon jók lettek, 20 vizsgált termék közül mindegyik megfelelt az előírásoknak – derült ki az M1 Kosár című fogyasztóvédelmi magazinjából.
A vizsgálat nyomán Kerti Katalin, a Corvinus Egyetem zsírlaborjában segített eligazodni a fogalmak kavalkádjában: kakaóvaj, kakaóbab, növényi zsírok, bevonómassza. Alapvetően a csokoládék esetében az első és legfontosabb kiindulási pont, hogy azt nézzük, hogy mennyi része készült kakaóból. A legdrágább a csokoládéban, az mindig a kakóbab és annak a származéka a kakaóvaj – magyarázta a szakember.
Abban biztosak lehetünk, hogy amire csokoládéfeliratot írnak, abban tejcsokoládé esetében legalább 25 % kakaószárazanyagot kell találnunk, aztán emellé 14 %-nyi tejszárazanyagot is kell párosítani.
Nem feltétlenül a legnagyobb a legjobb is, mivel sok esetben ilyen csokiknál az úgynevezett bevonómasszát alkalmaznak, amely nem tartalmaz kellő mennyiségű kakaószárazanyagot, ill. a nagyon fontos és értékes kakóvaj helyett növényi zsiradékot használnak.
A minimális 25 %-ék tehát a legtöbb csokoládéban megvan, ez az érték ugyanakkor a drágább kategóriájú termékek esetében elérheti a 40 %-os kakakószárazanyag tartalmat is – hangsúlyozta a minőség és ár kapcsolatáról Kerti Katalin.
(hirado.hu)
[ad 2]
