A szegedi aPont és a Víz Koalíció Tiszta vizet a pohárba Makón is! címmel rendezett interaktív beszélgetést a héten. A K26 Rendezvényház megtelt érdeklődővel és nem csak az arzénról, hanem az ivóvíz egyéb aspektusairól is szó esett.
Az aHang fontosnak tartja helyi ügyek képviseletét, innen jött az ötlet, hogy a makói ivóvíz kapcsán legyen egy beszélgetés, méghozzá a Víz Hete alkalmából. Tóth Rebeka megyei koordinátor a felvezetésben elmondta, kiállítottak különböző közmű tárgyakat, vagyis csöveket, hogy mégis milyen állapotban vannak ezek a föld alatt. Emellett az is probléma, hogy már országos hírű, hogy arzénos a víz Makón és a térségben.
Homoki Andrea, a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) közösségszervezője, a Víz Koalíció alapítója arra hívta fel a figyelmet, ők is kisemberekként kezdték, de szerveződéssel eredményeket tudtak elérni az ivóvíz kapcsán a saját lakóhelyükön. Ismertette, hogy egy 2017-es tanulmány szerint országosan problémás a víz, ebből jött a Tiszta vizet a poharainkba! petíciójuk. Ez a csőcsere fontosságáról, az ágazat finanszírozásáról, béremelésről szól.
A föld alatti csövekről szólva kifejtette, ezeket 50-100 évre tervezték, a rossz hálózat miatt jelentős a vízveszteség. A jelenlegi tendenciák alapján országos átlagban 280 évig tartana felújítani az ivóvíz hálózatot, ez nálunk némileg jobb: az Alföldvíz szolgáltatási területén 181 évig. Ugyanakkor van előrelépés, ugyanis országos rekonstrukciós programot jelentettek be.
Sándor Kata, a CKA kommunikációs munkatársa lesújtó adatról számolt be: 250 ezer honfitársunk nem jut vízhez az otthonában, kúthoz kénytelenek járni. Pedig kutatások szerint 30 liter/fő/nap a szükséges vízmennyiség.
Miskéri László az Alföldvíz szakszervezeti titkára és 1975. óta van rálátása az ágazatra. Felidézte, hogy a 2011-es víziközmű törvényt követően hogyan került egyre nehezebb helyzetbe az ágazat, hiszen növekvő költségek mellett kell biztosítani a rezsicsökkentést, anyagi megfontolásból pedig nagyszerű szakemberek hagyták ott az ipart, nagy volt az elégedetlenség a dolgozók körében.
2014. január elsején a makói vízmű az Alföldvízhez került, ekkor bér kiigazítások történtek, de Miskéri szerint még mindig szükség lenne béremelés, mert jól képzett szakemberek nélkül nem fog működni a rendszer.
Diós Zsolt az Alföldvíz kommunikációs főmunkatársa, a beszélgetésen nem hivatalosan volt jelen. Elmondta, 137 településen szolgálnak ki 600 ezer lakost ivóvízzel és 500 ezer lakos szennyvizét is kezelik. A veszteségre reagálva ismertette, sajnos van, aki megcsapolja a csöveket, de az extrém szárazság is gondot jelent, mert a talajban megsérülnek ezek. Forráshiány miatt még beruházási tervek sem voltak, de 2022-ben elindultak a hálózat felújításai. Pozitívumnak nevezte, hogy 2022. óta hétszer történt bérrendezés és eljutottak odáig, hogy annyiért dolgoznak az Alföldön, mint a Dunántúlon.
Szóba került az arzénos makói víz is, amire elköltöttek 5 milliárd forintot, de továbbra sem érte el célját a beruházás. Felszólalt Török Miklós, egykori önkormányzati képviselő, akinek ismeretei szerint baktérium fertőzte meg a hálózatot, a kivitelezés során számos hiba történt, de az önkormányzat nem találta meg a felelőst. Diós elárulta, az Alföldvíznek nem volt szerepe a hálózat elkészültéig, a kivitelező végezte a beruházást.
A beszélgetésbe online kapcsolódott be Badacsonyi Ákos, környezetgazdálkodási agrármérnök, vízellátás-csatornázás szakmérnök. Ismertette, hogy szerves és szervetlen arzénról is beszélünk, ami a makói ivóvízben van, az veszélyes, hiszen számos betegséget okozhat.
Ennek kapcsán az Alföldvíz jelen lévő szakembere azt mondta, a határérték változott, de víz nem. Tavaly Makóról mindössze két panaszt kaptak a víz minősége miatt.
Miskéri annyit tett hozzá, hogy ’78-ban derült ki, hogy arzénos a víz és még most is vannak olyan artézi kutak, amiket akkoriban használtak. Kifejtette, sok hibaelhárítási munkája van a szakembereknek és sajnos több esetben is őket éri a lakosok haragja, pedig nem ők tehetnek róla.
