Fotó: Drahanovszki Gábor/kmnp.hu
Az idei évben a Maroson, hasonlóan hazánk többi folyójához, rendkívüli vízszintingadozásoknak és rekord alacsony vízállásnak lehettünk tanúi. Ez a rekord alacsony vízállás azonban negatívumai mellett lehetőségeket is nyújtott az új megfigyelések számára – számolt be róla a Körös-Maros Nemzeti Park szombaton.
Egy szigetcsúcs mellett épült hordalékkúp szegélyében, részben még éppen a fövenyen, részben már a vízben görgetve észlelt a nemzeti park munkatársa öt darab végtagcsontot. A pontos koordináták felvétele mellett, a lelőhely bolygatása nélkül, leletmentés céljából, a maradványok beszállításra kerültek a szegedi Móra Ferenc Múzeumba. A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai, a legnagyobb csöves csonton található határozó bélyeg alapján megállapították, hogy a maradványok a mára kihalt őstulokhoz tartoznak.
Az őstulok körülbelül kétmillió évvel ezelőtt jelenhetett meg az indiai szubkontinensen, míg a mai Európa területét mintegy 270 ezer évvel ezelőtt népesítette be. A pleisztocén korban együtt legelt a gyapjas mamutokkal, azonban túlélte a jégkorszakot, utolsó élő példánya 1627-ben pusztult el. Az őstulok a ma élő szarvasmarha őse, azonban külön fajnak tekinthető.
A lelet különlegességét az adja, hogy a térségből 1951 óta egyáltalán nem kerültek elő ősmaradványok, és az azt megelőző időkből is jellemzően csak olyan nagyobb csontleletek állnak rendelkezésre, melyek az idők során a fizikai behatásoknak méretüknél fogva jobban ellenálltak. A maradványok szárítása és katalogizálása után, remélhetőleg időszaki kiállítások keretében lehetőség nyílik majd a leletek bemutatására a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutató helyén, a Körösvölgyi Állaparkban – közölték.

