Újabb Csanádpalotai Tükör című ,,újság” jelent meg Csanádpalotán. Ez már a harmadik szám volt, amelyben nem csak a volt polgármestert, Dr. Debreczeni Istvánt, hanem másokat is név szerint rágalmaznak nagy nyilvánosság előtt, mindezt 10 hónappal az időközi választást követően.
Mint arról a Makói Csípősön beszámoltunk, 2022 őszén volt egy testületi vita, amelyen egy névtelen szórólap esetleges kiadását említik a képviselők, minderről videófelvétel és jegyzőkönyv is készült. Érdekes egybeesés, de két hét múlva megjelent a Csanádpalotai Tükör első száma, amelyben minősíthetetlen hangnemben beszélnek a volt polgármesterről, köztisztviselőkről és más dolgozókról.
Még karácsony előtt jött a következő szám, mint egy jó havilap esetén, viszont a Fidesz felirat lekerült, mint kiadó, így teljes névtelenségbe burkolódzott a szórólap. A kormányzó párt (akinek tájékoztatása szerint semmi közük a Csanádpalotai Tükörhöz) neve ugyan eltűnt, de a „csavaros eszű” szerkesztők nem gondoltak arra, hogy nyilván ugyanaz készítette, hiszen már a második számról volt szó, vagyis folytatás.
Decemberben egy képviselőtestületi ülésen lakossági kérdésre a polgármester és az egész testület egyöntetűen azt nyilatkozta, hogy az önkormányzatnak semmi köze nincs a kiadványhoz. Bár a városban sokan sejtették honnan jöhet az írás, sok volt a kérdőjel az eredetét illetően. De ahogy mondják: „Három a magyar igazság!”, vagyis sok minden világossá vált a legújabb számból.
Dr. Debreczeni István mellett egy elismert szegedi egyetemi oktató, valamint egy önzetlen segítséget felajánló civil is a szidalmak kereszttüzébe került.
Az újság tartalmaz egy szerződésről készült fotót, ami ugyebár vagy a sértetté (kicsi az esély, hogy valaki saját magát vádolja) vagy ami valószínűbb a hivatalból származik. A kérdés, ha nincs köze az önkormányzatnak a Csanádpalotai Tükörhöz, akkor honnan szerezte meg a cikk írója a szerződést?
Egyébként tárgyi tévedések olvashatóak benne, ugyanis például a szolgabíró épületet nem eladta az önkormányzat, hanem használatba adta egy civil szervezetnek a jobb pályázati lehetőségek reményében és persze szoros együttműködés keretében. Egyébként Csanádpalotán mindenki nagyon büszke az egykor szebb napokat megélt ingatlanra, azonban a szavakat és az érzéseket nem követik tettek. Egyértelmű, hogy hatalmas összegbe kerülne a felújítás, azonban állapotának romlását meg lehetne akadályozni. Éppen ezért érdekes, hogy egy beázásokat megszüntető civil felajánlást visszautasított az önkormányzat, sőt
az újságban „mutyizással” vádolja meg azt, aki segítő kezet nyújtott volna.
Mellesleg ha a városvezetésnek történt a felajánlás és nincs köze az önkormányzatnak az újsághoz, akkor hogyan került mégis a Csanádpalotai Tükörbe?
Az újság címe rendkívül találó, hiszen a Csanádpalotai Tükör a készítőiről rántja le a leplet, amellett hogy besároz másokat – azon emberekről mutat görbe tükröt, akik hamis ígéreteikkel becsapták a szavazókat és még mindig a múltba mutogatnak alaptalan rágalmakat szórva mindenkire.
